Két biztos dolog maradt a világban. Egyik a percről percre történő változás, másik a futás.

Olyan gyorsan szaladt el alattunk a február, hogy Szélboszorka észre se vette. Csak futott és futott és éppen azon töprengett, hogy nem kellene már a kesztyű, mert nagyon izzad benne a keze, amikor észrevette, hogy a Szabadság-híd túloldaláról Tavasz közeledik.

Szélboszorka nagyon nem elégedett az Időjárás Felelős Társasággal. Ocsmány, nyálkás, büdös, ködös szürke reggelek. A Szél lányok komoly futásfüggősége vitathatatlan, de ebben az időben futni indulni nem olyan, mint amikor a napsütés már kora reggel csiklandozza az arcodat és alig várod, hogy beleugorj a futócipődbe és az egész testedet odakínáld a...

Egy jóravaló szoftverfejlesztő útálja a dokumentációt, mert a dokumentáció és a tesztelés a gyengék menedéke. Egy jóravaló szoftverfejlesztő a sztorizást is gyűlöli. Semmire nem jó csit-cset, jópofizás ahelyett, hogy optimalizálna egy betöltő szkriptet.

Szélboszorkának dezsavűje volt. Jobb lett volna egy kis szerencse, de a dezsavű legalább egy szép szó.

Na itt van az új év, ami ma már nem is új, szimplán az idei. Így van ez mindennel, ami egyszer jövő volt, az egyszer csak jelen és aztán az lesz a múlt. Az idő egyébként sem létezik. Vagyis van, de egyáltalán nem az, amilyennek látszik. A múlt, a jelen és a jövő közötti különbség csak illúzió, még ha oly...

Szélboszorka nem hagyott volna ki a karácsonyi szünetben egyetlen napot sem a futásból. Úgy futott, mintha az élete múlt volna rajta vagy esetleg jövőre az Országgyűlés azt tervezné megszavazni, hogy a szabadban tilos futni. Persze, most csak nevettek, de az Országgyűléstől meg azoktól, akik szandált hordanak zoknival, azoktól minden kitelik.

A karácsonyi vakáció nagyon jó találmány. Minden nap lehet futni és minden nap lehet találkozni Kiskirálylánnyal. Van idő olvasni és van idő írni. Van idő beszélgetni a sárkányokkal, és van idő sétálni Rímával a hegyre. Kiskirálylány kapott szívecskét a térdén lévő lukra, a kertben pedig nyílik az ibolya. Nem vicc. Karácsonykor. Beszarás. Na,...

Kicsit nehéz most nekem, hogy mindent kielégítő módon beszámoljak a Szél lányok mindennapjairól, mert Boszit elkapta egy könyvklubos szekta és Széltündér által kotyvasztott bájital kellett, hogy kimásszon a könyvhalmok alól és visszatérjen a nagy büdös valóságba. Hétfőn már ott tartott, hogy egy nap alatt elolvasott egy egész könyvet, pedig aznap...

András napjával elköszönt az ősz. A tél bekacsintgatott egyszer-kétszer, de valójában az enyhe őszt élvezhettük még a héten is. Szélboszorka a szerda reggelt kivéve minden nap futni indult. A Duna felett az ég minden nap más és más képét mutatta. Nehéz volt időben lefutnia a szokásos tízeseit, mert szinte folyamatosan azt érezte fotóznia kell.