Futómese 90.rész: Széltündér szomorú

Nektek is feltűnt, hogy milyen régen hallottuk Széltündért pityeregni? Tény, ami tény, kisebb rinyálásokkal, de nagyon jól viselte a mi legtündérebb boszorkányunk - vagy legboszorkányosabb tündérlányunk, a fene se tudja ezeknél a kevert-vérűeknél - a szkájpos terápiát, a Zoom-os továbbképzést, a nagylétszámú együttélést, az ablakpucolás kényszert és a gyorsan fogyó wc papír állapotot. Ám ami késik nem múlik. A Húsvét bepöttyintette az utolsó cseppet Széltündér levendulás bögréjébe és aztán már csak úgy ömlöttek a könnycseppek, tovább hígítva a reggeli kávéját.

- Mi a baj, Tündibündi, miért bömbölsz? - kérdezte Boszi, kifejezetten empatikusan.

- A Húúúsvéhét! Tuhodod - szipogott Széltündér - tavaly méhég az ehegéész peherepuhuttyal fehelrahakodva mehentünk a mamáékhoz, most meheg ihitt ülünk!

- Na, ez az - pattant oda Konfúciusz is - Most mi van? Az rendben, hogy egyes univerzumokban a bunkó, rohadék Grincs ellopja a Karácsonyt! De, hogy itt most a Vírus, akiről a Könyörületes Teremtő se tudja, honnan jött, nincs is megírva a mesékben sem, a Mágiakönyvtár se tud róla szart se, egyszerűen ellopta a Húsvétot. Kasha mesélte, hogy tavaly volt libamáj meg sonka a mamáéknál meg sok nevetés és lábmasszírozás. Most meg? Zserbót azért sütünk, ugye?

Hát ez a memoár nagyon nem hiányzott. Az összes sárkány, tündér rázendített és folyt a könny. Ríma sztoikus nyugalommal nézte őket, de mintha egy kicsit jobban hunyorított volna a szokásosnál, Boszi pedig puffogva ment ki a fürdőszobába kitörölgetni a szeméből az épp most belement szempillát.

Hát ennyire szar hangulat már rég volt, az biztos. Kellett valami terv, mert különben elázik a lakás.

Elhatározták, hogy mindenki megy futni. Most elférnek, mert kevesen vannak kinn a hegyen, a folyóparton. Meglátogatják Kiskirálylányt. Széltündér megírja a gyógyító varázsigéket. Sütnek zserbót. Is. Főznek sonkát. Is. S a mamáékkal elfogyasztják együtt, videócseten. Zelma kicsit még morgott a libamáj miatt, de a többiek leintették.

- Ha a világ változik, akkor nekünk is változni kell - szónokolta Faith.

Ki tudja melyik egyetemi nagyokos könyvében olvasta. Ettől eltekintve igaza van.

Az idő gyönyörű volt, a levegő tiszta. Lettek jó nagy közös futások, a Kiskirálylány nagyon örült, hogy mindenki meglátogatta. A sonka is megfőtt, zserbó is kisült. Széltündér elkészült a varázsigékkel, szépen lerögzítette a Voice memóba és elküldték mindenkinek, akinek csak szüksége volt rá. A videócset nagyon vicces volt, a sárkányok nem fértek be a kamerába, ezért egy kis zsugorító varázslatot is bevetettek, de ezt most biztos megbocsájtja a mágiaügyi hatóság. Mindenki egyszerre beszélt és boszimama nem áttallotta megmutatni milyen jól sikerült a libamáj. Kasha szerint ez skandalum, s úgy gondolta, ők nem fertőződnek és nem is fertőznek, csak szolidaritásból vagy mifene maradnak itthon a lányokkal, tehát nyugodtan elrepülhetne Egerbe a májért.

A többiek jól legorombították, hogy ne repkedjen sehová, maradjon a fenekén otthon és vigaszul kapott a futásból visszatérve egy hatalmas csokor orgonát, amit aztán megnyugodva és hálatelve elfogyasztott.

Széltündér kicsit még borongott, mert ugye az egri várba futni mégis más, a királyfi és egyebek miatt, de aztán elengedte ezt is. Most az a fontos, hogy vigyázzanak egymásra és magukra. Mindenki ott, ahol van.

Mert minden jó, ha Húsvétkor is van zserbó.