Futómesék

 

Hát bizony ez egy egészen új helyzet. Önkéntes karanténban még soha senki nem volt, sem a Szél lányok, sem a varázscsapat többi tagja. A hómofisz élményeiről majd később, végülis a dokumentáció ez az Egyedül futunk csoportnak készül főleg, itt a futásról kell írni elsősorban. Erről jut eszembe, lehet, hogy itt lenne az ideje a "Sajnos már csak...

Olyan gyorsan szaladt el alattunk a február, hogy Szélboszorka észre se vette. Csak futott és futott és éppen azon töprengett, hogy nem kellene már a kesztyű, mert nagyon izzad benne a keze, amikor észrevette, hogy a Szabadság-híd túloldaláról Tavasz közeledik.

Szélboszorka nagyon nem elégedett az Időjárás Felelős Társasággal. Ocsmány, nyálkás, büdös, ködös szürke reggelek. A Szél lányok komoly futásfüggősége vitathatatlan, de ebben az időben futni indulni nem olyan, mint amikor a napsütés már kora reggel csiklandozza az arcodat és alig várod, hogy beleugorj a futócipődbe és az egész testedet odakínáld a...

Na itt van az új év, ami ma már nem is új, szimplán az idei. Így van ez mindennel, ami egyszer jövő volt, az egyszer csak jelen és aztán az lesz a múlt. Az idő egyébként sem létezik. Vagyis van, de egyáltalán nem az, amilyennek látszik. A múlt, a jelen és a jövő közötti különbség csak illúzió, még ha oly...

Szélboszorka nem hagyott volna ki a karácsonyi szünetben egyetlen napot sem a futásból. Úgy futott, mintha az élete múlt volna rajta vagy esetleg jövőre az Országgyűlés azt tervezné megszavazni, hogy a szabadban tilos futni. Persze, most csak nevettek, de az Országgyűléstől meg azoktól, akik szandált hordanak zoknival, azoktól minden kitelik.

A karácsonyi vakáció nagyon jó találmány. Minden nap lehet futni és minden nap lehet találkozni Kiskirálylánnyal. Van idő olvasni és van idő írni. Van idő beszélgetni a sárkányokkal, és van idő sétálni Rímával a hegyre. Kiskirálylány kapott szívecskét a térdén lévő lukra, a kertben pedig nyílik az ibolya. Nem vicc. Karácsonykor. Beszarás. Na,...