Futómese 98. rész: A mínusz egyedik dimenzió

Miután a nappal fényeivel sikerült felébreszteni a démonlányt, elmondta, hogy ő a mínusz egyedik világból csúszott ide. Na, itt kezdődtek a problémák, mert eddig csak hét világról tudtunk. S arra meg végképp senki nem gondolt, hogy mínusz világok is vannak. Aztán elmondta, hogy Malittának hívják. Ez meg milyen démon név már? Így szőke fürtös kislányokat hívnak, akik boldogan szaladgálnak a magas fűben és reggelire vajas kalácskát esznek mogyoróvajjal. De egy démon, aki Malitta? Jogos volt a megrökönyödés, de Malitta gyorsan tovább mesélte, hogy ő valójában tényleg egy szőke fürtös tündér volt, aki ugyan a mogyoróvajat nem szereti, cserébe eléggé kelekótya és egyszer csúnyán eltolta az egyik világból másikba való csúszást és így keveredett a mínusz egyedik világba, ahol a démonok élnek.

– Hogy volt az a csúszás? – Szélboszorkát ez nagyon érdekelte, mert Széltündér még mindig nem tett le az átjáró megtalálásáról és Boszi félt, hogy a végén még ő is démonná csússza magát.

– A mínusz egyedik világban a gonosz uralkodik és oda úgy lehet csak bejutni, ha hátrafelé menve közelíted meg az átjárót. Még biztosabb, ha mindezt törpejárásban teszed. A démonoknak ez nem probléma, mivel csak hátratekerik a fejüket és kész. Én meg szimplán egy hülye voltam, mert ki akartam próbálni milyen törpejárásban hátrafelé menni. De nem tudtam, hogy ez hová vezet. Hát ennyi – sóhajtott fel a démonlány.

Így már minden egészen világos lett. Azért világítanak a sebei, mert valójában nem démon, hanem tündér.

– Hat héttel ezelőtt egy csetepaté volt a lidércekkel valami ostoba lápba átkozott drágakő miatt, ahol súlyosan megsérültem és beletántorogtam háttal egy átjáróba és most végre sikerült visszacsúsznom egy nem a gonosz által uralt világba – mondta kicsit megkönnyebbülve – de segítenetek kell, hogy vissza tudjak változni és kiköltözzön belőlem minden démoni.

Boszinak voltak kételyei, hogy ezt a világot vajon a jó vagy a gonosz uralja-e vagy valami a kettő között, de most nem ez volt a lényeg. Feladat lett megint. Kiásni a varázstudományokból, hogy hogyan lehet kikergetni a démonit egy tündérből. Pár napnyi olvasás után kiderült, hogy itt most nem szégyen a futás, viszont hasznos. A démont a hátukra kötözve kell futni, megmártózni egy kicsit vízben, átvágni susnyáson és csalánoson, megkerülni egy elég nagy templomot és pár nap alatt kitisztul a tündérlélek. Az sem mindegy hol, olyan helyet kell találni, ahol erős a pozitív energia.
Boszi és Széltündér döntöttek. A Hegyen ugyan pozitív az energia, de nincs víz, se susnyás, tehát irány Eger és a mama. De amíg oda lejutnak, addig is gyakorolnak itthon, a megszokott helyeken, Királylány látogatással, hegyre fel, hegyről le. Odafigyelve nehogy mindezt véletlenül hátrafelé futva tegyék. Otthon a brigád közben kenegette Malitta sebeit és borzongva hallgatták a történeteit. Eléggé para, mert a démonok gyakran járnak át a mi kis világunkba, s szeretnek belebújni az emberekbe, hosszabb-rövidebb időre megszállva őket. Az eredményt meg láthatjátok. A gonoszság mindenhová bekerül és hiába jár újra a négyes metró, mégis csak egy sáv járható a Kiskörúton. A Lánchídon bringás mehet, de futni nem lehet. A Lidl-ből meg eltűnt a mogyorós Túró Rudi. A Pilóta keksz meg visszakerült, de abban sincs sok köszönet, mert nyolcszázötven forint egy csomag. Még hogy nem gonoszság uralta világ!

Sajnos nem minden démont lehet kiüldözni, de a lányok most csak Malitta meggyógyítására fókuszáltak és nagyon várták az egri akciót.

Mert minden jó, ha célba ér az utazó.