Futómese 93. rész: Virtuális szülinap
Rengeteg nagyon sok minden történt a napokban, próbálom rövidre fogni, mert a social media olvasói a tanulmányok szerint maximum egy A4-es oldalt szeretnek elolvasni.
A legfontosabb természetesen a futás. Szélboszorkával madarat lehetett fogatni, olyan boldog volt. Így teljesüljön mindenkinek minden vágya, ahogy neki. Futóverseny teljesen egyedül. Antivirus Run félmaratoni távon. Nem kellett kerülgetnie senkit, toporognia a Toi-toi előtt, bámulni az előtte futók tomporát és aggódni, hogy mikor engednek el egy galambot. S még rengeteg mindent nem kellett elviselnie. Ellenben meglátogathatta a Kiskirályányt, a rég nem látott Kopaszi-gátat, beköszönhetett a vízitündéreknek - akiknek, ha még emlékeztek, egy napot bír felölelni a memóriájuk - így fingjuk sem volt ki ő, de lelkesen üdvözölték. Boszi határozottan nem csipázza ezt a nyomorult vírust, de ez a futóverseny a legnagyobb kincs az introvertáltaknak. Sajnos nem volt minden fenékig tejfel, mert már reggel arra ébredt, hogy a nyüves Északi Szél Boszorkánya veri az ablakot kegyetlenül, kihívva párbajra Szélboszorkát. Huszonegy kilométeren keresztül küzdöttek. A nyomorult banya hol szemből taszigálta visszafelé, szemébe port szórva, hol hátulról nyomta a Duna felé szegény lányt, de az se nem látott, se nem hallott az eufóriától, csak belefeszült a banya kavarta levegőbe és futott tovább. A végén még elég jó idővel haza is ért.
Aztán születésnapok és anyák, nagyanyák, keresztanyák, tündérkeresztanyák meg mindenféle más anyák ünneplése még mindig digitális üzemmódban.
Először csak a Szél ikrek szülinapja intim baráti- és bortársaságban, mert nem lehet folyton feszengeni, lazulni is kell egy kicsit.
Aztán a családdal is beindult a videocset. Jó megoldás ez is, ha be vagyunk zárva ebbe a szerencsétlen karanténba. A legnehezebb az volt, hogy a Szél lányok, a tizenhárom sárkány, a három tündér és az egy fekete párduc nagyon nehezen fér be a laptop kamerája elé. Kasha meg még szórakozott is azzal, hogy egy kis gyógynövényes füstöt lehelgetett a monitor elé. A beszélgetés viszont egészen mókás volt.
- Mit mondtál?
- Ki mit mondott?
- Én, én azt mondtam...
- Most nem hallak!
- Valaki mondja el mamának, mert nem hallja!
- Mit mondjak el?
- Amit valaki mondott!
- De ki mondott mit?
- Hát valaki!
Hát valahogy így. Semmit nem tudtunk meg, de sokat röhögtünk. Sajnos a születésnapi torta a digitális csatorna túloldalán volt, így a lányoknak és a brigádnak csak a nyála csorgott.
A szülinap- és anyáknapja fesztiválon kívül még egy nagyon fontos esemény is történt. Az ezidáig főleg hallgatásba burkolózó kínai sárkánylány kinyitotta kis gubóját és beszélgetni kezdett, sőt még abba is beleegyezett, hogy Faith, a tündérlány, aki nagyon szépen festett felfesse a teljes alakos képét a gubózós szobasarok falára. Nagyon szép lett, de nem is lehetett más, mert a kínai sárkánylány neve Mei-nü, ami magyarul azt jelenti Szépség.
Mert minden jó, ha készülni kezd a sárkánytabló.