Futómese 96. rész: Egy kis kvantumfizika és rántott hús
A Pünkösd az új Húsvét, legalábbis, ami a Szél lányok egri családlátogatását illeti. A karantén miatt eddig nem sikerült meglátogatni Boszi mamát, de a Pünkösdkor is ugyanúgy terem az Eged alján a rántott hús és a világ legjobb húslevese, így nem lett veszve semmi. Volt ugyan egy kis hajcihő, mert a sárkányok, Ríma és a két tündér, Faith és Clarity nem mehetett most velük, mert a démon még mindig kómában volt és nem merték egyedül otthon hagyni és az erejét sem lehetett ilyen állapotában felmérni, így biztos, ami biztos egy jó nagy csapatnak otthon kellett maradni, őrizni. Zelma kicsit nehezményezte, hogy ez a démon Széltündér túlbuzgósága miatt érkezett az eddig viszonylag békés dimenziójukba és mégis neki, Zelmának, kell itthon maradnia, de Széltündér biztosította, hogy megfelelő mennyiségű rántott húst fognak hozni, így az univerzum visszaállt a régi rendjébe. Legalábbis egyelőre. Mert minden relatív és azt most azért nem állíthatjuk általánosan, hogy minden abszolúte rendben van, amikor egy összekaszabolt démon fekszik a gardróbban, keresztben és minden alkalommal át kell lépni rajta, ha a porszívót vagy a vasalódeszkát guberálja ki az ember boszorkánya. Lámpát viszont nem kell kapcsolni, mert szerencsétlennek még mindig világítanak a sebei. Szélboszi kezdte sajnálni ezt a lényt, démonság ide vagy oda. Lehet, hogy nem is olyan gonosz démon, mint az ofiszdémonok. Ha nem kényszeríti költségcsökkentés forkaszt megírására, akkor máris egy piros pont. Most egyelőre csak fekszik, de előbb-utóbb szembe kell néznie Boszinak és Széltündérnek is a démonjukkal.
Kétség nem férhet hozzá, hogy annak oka van, ha az Univerzum beugrott abba a kvantumállapotba, hogy megjelenjen egy démon a Hegyen. Mert ahogy Boszi nagy kedvence, Dávid Gyula fizikus mondja a Látható Világegyetem című előadásában, a megfigyelő meghatározza azt a környezetet, amit egyáltalán megfigyelhet. Elméletileg, ha jól rendeződik össze, akkor negyvenhat szénatom is meg tudja már figyelni magát, de biztosabb, ha például - Boszi esetében – nyolc kilogrammnyi szén s még ennél is több oxigén ésatöbbi elem a periódusos rendszerből összerendeződése figyeli magát és a körülötte lévő univerzumot.
– Ne csodálkozz – figyelmeztette Kiskirálylány Boszit a szombati viharos futása alkalmával – ha egyszer belemásztál a kvantumok világába, akkor nem csak démonok, de csak az Egyetemes tudás vagy a Magasságos Teremtő tudja, hogy mi fog még a kulcslukon becsúszni.
– A kvantumok világába mindenki belemászik – morgott Szélboszorka – s a démont sem én csalogattam át a kulcslukon, hanem Széltündér.
– De legalább akkor most már megvan az átjáró – lelkesedett Kiskirálylány.
– Nem gondolom, hogy Széltündér arra az átjáróra vágyakozott volna, ahonnan kómás démonok csúszkálnak át – nevetett Boszi – de most már itt van a gardróbban, tetszik, nem tetszik.
A futások egyébként, jelentem, rendben mentek, bár a hét végére már igencsak gyalázatos lett az időjárás. De Boszinál nincs rinya, ha esik, ha fúj, ő megy, mert a legjobb kinn lenni és csodálni a várost lentről, fentről. Szaladni a hegyoldalban, az ösvényen, rámosolyogni a nénire a lépcsőn, aki minden nap elmondja, ha összetalálkoznak, hogy "Lefelé nehezebb, Aranyom, mert csúszik!".
Hát igen, lefelé csúszni tényleg nem jó, inkább felfelé kapaszkodni, ha már mindenképpen küzdeni kell.
Hétfőre aztán megjött a jó idő is. A lányok megfelelő mennyiségű rántott hússal visszatértek Egerből. Ahogyan írtam, a csapat most nem, csak egyedül Vinki ment velük, s ahogy már ez lenni szokott, a kis házitündér maradt még pár napot, hogy segítsen a mamáknak. Otthon minden rendben volt, démon a helyén, csapat pihiben, csak Kasha fújt egy kis füstöt, mert estére egy kicsit lehűlt a levegő.
De akárhogy is, karantén ide vagy oda, megérkezett a nyár.
Mert minden jó, ha végre az idő is jó.