Futómese 89. rész: Mi kell a boldogsághoz? Kávé és futás

Huh, de régen írtam megint. Kizökkent a világ a Covid miatt, s nem is tudom mit szabad, mit nem. Futni egyelőre szabad.

Szélboszorka és Széltündér élete is alaposan megváltozott, ezért a futás, mint a világ állandóságának letéteményese még nagyobb kincs lett. Egy kicsit azért azt is meglegyintette a változás szele, mert a lányok nem hajnalban indulnak futni, hanem délben. Ebédidő hómofiszban is van, a reggeli mínuszok nem tetszettek Boszinak és egyébként is mind meteorológiailag, mind csillagászatilag itt kellene már, hogy legyen a tavasz. Ehhez képest a segge is befagyott a Korzón még déli tizenkét órakor is, mert ez a nyüves, köcsög szél mindig fúj. S akkor még az óraállításról nem is beszéltem. Úgy tűnik a tündérek ezt jobban viselik, meg a sárkányok és a fekete párducok is, de a boszorkány nem, ezt határozottan állíthatom. Szélboszinak legalább négy napjába került, mire újra használható embernek, vagyis boszorkánynak érezte magát. Majdnem elsüllyedt szégyenében, amikor reggel három szundi lenyomása után végre kikecmergett a konyhába és a sárkányok már vihogva várták.

- Öregedel, Boszi - kuncogott Zelma - este tízkor már az igazak álmát alszod, reggel meg sem a Jóisten, sem az Apple Watch nem tud felébreszteni.

Boszi nem volt jókedvében, óraállítástól függetlenül sem, s kávé nélkül meg végképp értelmetlen bármilyen kommunikációt kezdeményezni vele, ezért csak visszamorgott valamit. Vinki jobbnak látta, ha főz egy kávét és miután beletöltötték az álmos boszorkánylányba végre visszaállt valamennyire a világ rendje és együtt röhögtek Kashán, aki elég hülyén nézett ki az FFP2-es maszkban. Kasha enyhén hipochonder és bár sehová sem megy és a vírus nem veszélyes a sárkányokra, a maszkot nem lehet leszedni róla még otthon se.

Szóval futni lehet ez a lényeg, meg talán viccelni is, hiszen a humor nem lehet baj.

- Miért lenne baj az, ha próbálunk jókedvűek maradni - értetlenkedett Széltündér, amikor Boszi morgott, hogy vegyék már komolyan a helyzetet - Boszi, a nevetés sokat lendít a mentális állapoton és erősíti az immunrendszert. Az immunrendszerünkre pedig nagy szükség lesz az elkövetkezendő időszakban. Főleg a mentálisra. Csak a Könyörületes Teremtő tudja, meddig leszünk bezárva és szociális ingerek nélkül ki tudja mi történik az emberekkel.

- Szociális inger nélkül? - meresztette ki a szemét Szélboszorka - Tündibündi, te miről beszélsz? Ha nem tűnt volna fel, tizenhárom sárkánnyal, három tündérrel és egy fekete párduccal élsz együtt, bogárkám. Sőt neked még itt vagyok én is, nekem meg te. S ha ez kevés volna, ott vannak a klienseid a videocset másik oldalán. Nekem sincs hiányom a kollégák virtuális jelenlétében. Sőt, mintha egy kicsit túlságosan is benne lennénk egymás lakásában. Emlékszel, hogy amikor beindult a generális hómofisz, alig találtunk olyan helyet, ahová a munkahelyünket kijelölhettük és nem lógott bele valamelyik sárkány feje vagy farka? Nekem ennyi inger pont elég. Sőt.

Azért hiányérzete Boszinak is van, még ha nem is vallja be. Egyrészt a Kiskirálylány természetesen, de őt többnyire sikerült meglátogatnia. Sajnos nem mindig, mert vannak kollégák, akiknél lehet, hogy tényleg kezd kialakulni az ingerhiány és teljesen modortalan módon ebédidőre is szerveznek valami redva virtuális mítinget.

- Na, baszki - puffogott Boszi péntek délben - cipő rajtam, takonykendő rajtam, erre most írja a májkroszoft tímsz, hogy mítingem van. Honnan, miért, mé most az utolsó percben? Szarom le, futok, aztán majd hallgathatják, hogy lihegek.

Egy Szélboszorkát nem lehet megállítani, ha futni megy, de sajnos nem maradt idő a Dunát kerülni, csak a hegyre fel-le szaladni. Szombaton bepótolta és meglátogatta Kiskirálylányt. Szürreális, de jó, hogy mennyire nincs senki a városban, szombaton délben. Nincs turista, nincs egyik plázából másikba rohanó embertömeg, nincs autó sem szinte az utakon. A természet viszont nem vesz tudomást a Covidról és készülődik a Tavasz a Gellért-hegy oldalában. Lassan ébred, az igaz, még csak a szemét nyitogatja, az öltözködés még nagyon távol, amikor majd virágba borulnak a hegyoldalon a cseresznyefák.

De így is minden jó, ha van várnivaló.