Futómese 91. rész: Karantén kényszerek

Hát ez a hét is elszaladt, mint a gyórói gombóc Czirákra. Szélboszorka futott vele minden nap, csak a szombatot hagyta ki, mert a brigádot is elérte a karanténkényszerek egyike. Többféle kényszeres cselekvést azonosítottak a brit tudósok az elmúlt pár hétben, amelyek a karantén miatt alakultak ki az emberekben, amelyre most idő- és tér hiányában nem térnék ki, tele van velük az internet amúgy is. Elegendő erre az egyre koncentrálnunk, esetünkben a "rendezzük át a lakást" kényszerként azonosított tevékenységre. Ezzel a művelettel megpróbáljuk becsapni a pszichét, hogy azt higgye máshol van és nem ugyanabban a lakásban immáron öt hete, s amelyet csak futás és élelembegyűjtés céljából hagyott el.

Egy ágy ide, a másik oda, asztalból polc, polcból asztal, hálistennek az IKEA bútoroknál sose lehet biztosan tudni, mi volt az alkotó eredeti célja. Szombat estére úgy megváltozott a lakás, hogy a saját édes öreganyja se ismert volna rá, ha egyáltalán van ilyen a lakásoknak. Konfúciusz meg, aki eddig simán tudott az egyik dimenzióból a másikba átpotyogni, most eltévedt a konyha és a nappali között, bár talán ez egy kicsit túl lett prezentálva, azt hiszem.

Míg a lakás ilyen nagy átváltozásban, addig az ember világa odakinn szünetel, határozatlan időre. A természet viszont nem csatlakozott szerencsére, így a Gellért-hegyen kinyíltak az orgonák teljes pompájukban. Ha lehet egyáltalán olyat mondani egy boszorkánnyal kapcsolatban, hogy van kedvenc virága, akkor Boszinak az orgona az. Persze, ha ezt így előtte ki mernénk mondani, akkor valószínűleg ránk mordulna, hogy ez ökörség és a kezében lévő csokrot, amelyet futás közben szedett össze és még másfél kilométeren keresztül lóbált hazafelé, mind a Kasha szájába gyömöszölné. Ez a "valamivel fussunk haza" szokás újabban alakult ki Boszinál. Múltkor hazafelé futva, beugrott a Lidl-be, vett egy doboz babot és azzal szaladt végig a Villányin.

- Futóbab - röhögött Zelma nagyot, amikor meglátta a csapzott boszilányt a vörösbab konzervvel.

A bab egyébként a burítóhoz kellett, mert a második karanténkényszer, hogy mindent mindennel összefőznek. Aztán meg azt mondják rá, hogy fúziós konyha. Ja.

Visszatérve a futáshoz és a hegyhez, igazi tavaszi, rövidnadrágos, pólós futások voltak ezek, orgonaillattal, Kiskirálylánylátogatással és örömmel.

- Az rendben van, hogy Boszi elmegy futni és néha én is, de nektek is kellene valamit csinálni, mert olyan dagadtak lesztek, hogy nem fogunk elférni a lakásban - problémázott Széltündér a hét elején.

- Ez jó ötlet - lelkesedett a csapat, kivéve Rímát, aki sztoikus nyugalommal felemelte a fejét majd vissza is rakta a mancsaira és azon gondolkodott, hogy látott-e már a világ valaha dagadt párducot. Arra a következtetésre jutott, hogy nem, így nem vett részt az izgalomban.

Az online torna-, jóga-, akrobatikus rockandroll-, léggitár-, satöbbi órák közül végül a tibeti jógát választották reggelire, estére pedig a Nia táncórát.

Sajnálom, hogy nem tudok videót mellékelni, pedig tetszene nektek, azt garantálom. Kevés olyan lenyűgöző csoportmegmozdulást láthattatok, mint amikor tizenhárom sárkány, közöttük legalább egy határozottan pocakosnak mondható, veszettül tekeri a csípőjét és közben előre-hátra csacsacsa, jobbra-balra csacsacsa. De a lényeg, hogy mindenki jól érzi magát.

- A mozgáson kívül szerintem az étkezésünkre is oda kellene figyelni - okoskodott Széltündér - a kulcsszó a kontrollált evés.

Ennek a bejelentésnek nem volt olyan sikere, mint a táncnak, sőt, enyhén rosszalló tekinteteket kapott, így ezt gyorsan abbahagyta. Marad a fúziós konyha.

- Akkor elmegyek és írok még immunerősítő varázsigéket - vonult vissza sértődötten.

Mert minden jó, míg íródik a varázsszó.