Futómese 83. rész: Januári dezsavű és szeretet

Szélboszorkának dezsavűje volt. Jobb lett volna egy kis szerencse, de a dezsavű legalább egy szép szó.

Emellett enyhe apátiába süllyedt, amin az sem segített, hogy elkezdődött az új év, Konfuciusz megette az összes zserbót, aztán mákos rétest, aztán szülinapi tortát, de nem sorolom, nem maradt semmilyen süti és kész.

Ami fontosabb, a banyák visszatértek a karácsonyi és szilveszteri buliból és jó nagy szelet kezdtek kavarni. Pont olyat, mint tavaly. Ez okozta a dezsavűt Boszinál. Amikor futott a korzón úgy érezte magát, mint Vili a prérifarkas, aki megpróbálja elkapni a kengyelfutó gyalogkakukkot, a füle két méterrel a feje mögött lebeg az orkánszerű szélben és még mázli, hogy a végén nem esett le egy szakadékba, ahol palacsintává lapulva feküdne és még egy - a prérin a semmiből előbukkanó - úthenger is átmenne rajta.

Persze hová ez a nagy panaszkodás, mondhatná bárki, ha már nincs hó, ami egyébként természetes lenne télen, akkor legalább legyen hideg és szél. Ráadásul a szél ilyenkor Karácsony után kifejezetten hasznos, mert hipp-hopp elkapja az akkurátusan az utca sarokra kihelyezett, díszeitől megfosztott karácsonyfát és pont az arra tekerő biciklis elé hajítja. Ezen persze semmilyen jóérzésű boszorka, tündér vagy akár sárkány nem nevet, de amilyen cifrát tud a bringás, azon nyugodtan lehet röhögni. Attól még nem lesz pszichopata senki.

Szélboszorkáéknál is lassan lebontásra kerül a Karácsonyfa, valaki ugyanis titokban eszi ezt is, de mindenki tagad. A sárkányok azt állítják a karácsonyfa diétás tiltólistán van náluk, Ríma már a feltételezéstől is halálra sértődött, Vinki meg csak pillogott és kérdően nézett, hogy ő a tizenkét centiméterével, amiből a szája maximum három milliméter, hogyan tudna fenyőfát enni. Újabb titok, de ezen most senki nem rágódik. Leszedik a díszeket, karácsonyfából meg ami marad addigra, megy a sarokra szegény.

Boszi azt figyelte meg közben, hogy estefelé nincs szél, így most két futásra is az esti órákat szemelte ki. Valóban nem volt szél, csak tömérdek ember. Viszont príma giccses képeket lehetett készíteni az esti Budapestről meg Tarkószelfit a tündér tesónak és süteményutánpótlást vinni Józsi péktől, a Bartókról.

Erről jut eszembe, Józsi pék is feladott az elveiből, kitette a Pékműhely cégért, az eddig csak egy szürke ajtóval jelölt kis boltra. Ettől persze nem halványul a minőség és annak a jelentősége, hogy van pár olyan hely Budán, ahol a kenyérben nincs más, mint kiváló minőségű liszt, víz, só, kovász és egy nagy adag szeretet...

A szeretet pedig olyan generális összetevő, ami minden ételdarabkában benne kellene, hogy legyen. Meg minden más világi dologban is. A futásban például. De ebben Széléknél nincs hiány. Végtelen ciklusba esett a futás és a szeretet. Ha Boszi fut, akkor szeretet generálódik, amely kiváló alapanyag arra, hogy újra fusson. S az alapanyagból még jut egy-egy csipetnyi ide is oda is, ahová éppen kell.

Mert futni egyébként szeretni kell, anélkül nem megy.
- Ma is futottál? - kérdezi a kolléga az ofiszban Boszit.

- Miért ne futottam volna? - csodálkozott Szélboszorka - Megtiltották? Lemaradtam valamiről?

- Dehogyis, csak hát nagyon hideg van, meg tél, meg sötét, tudod - firtatta tovább a dolgot az ofiszlény - vagy futópadon futsz?

Pfú, ezt nem kellett volna. Boszi először sóbálvánnyá merevedett. Ezt a sértést! Méghogy ő futópadon! Uramatyám! Másodszorra arra gondolt, hogy leszarja az ofisz szabályait és azt a barmot most rögtön felnégyeli és a kiszögezi a vájtbórd négy sarkára. Harmadszorra lehiggadt és válaszra sem méltatva otthagyta az értetlenül álldogáló szerencsétlent, de visszaérve a helyére azonnal törölte a Contract-okból. Gondolkodott még, hogy bajuszt is rajzol neki a csapat fényképfalán, de annyira nem bosszúálló fajta. Na jó, egy halvány "Ne fusson le a scripted holnap reggelig" átkot még visszahajított a válla felett.

Ennél többet nem érdemelt, mert valójában nem tehet róla szerencsétlen félészlény, hogy nem tudja, hogy a téli futáshoz is elegendő egy jó futócipő, meleg ruha, egy fasza sapka, kesztyű ízlés szerint és egy csipetnyi szeretet.

Mert minden jó, ha tud szeretni a futó.