Futómese 88. rész: Hómofisz folytatódik

Hát bizony ez egy egészen új helyzet. Önkéntes karanténban még soha senki nem volt, sem a Szél lányok, sem a varázscsapat többi tagja. A hómofisz élményeiről majd később, végülis a dokumentáció ez az Egyedül futunk csoportnak készül főleg, itt a futásról kell írni elsősorban. Erről jut eszembe, lehet, hogy itt lenne az ideje a "Sajnos már csak futáskor vagyunk egyedül" csoport létrehozásának is, de félő, hogy a szerverlimitációt túllépné a tagság száma. Azt meg el sem tudom képzelni, hogy mit posztolnánk oda, bár tanulságosak lehetnének a fotók és történetek arról az állapotról, amikor a pár tíz négyzetméternyi lakást meg kell osztanod térben és időben az aktuális kapcsolatoddal és/vagy óvodás/iskolás/kiskorú/nagykorú leszármazottakal és/vagy a kutyával, macskával, tengerimalaccal, hullámos papagájjal stb.

Boszi minden nap elment futni, kivéve pénteket, mert szüksége volt az egyedül töltött időre. Azért tizennyolcadmagával bezárva lenni napokra nem egy olyan élmény, mint koktélozni Palm Springsben, inkább a bungee jumpingra hasonlít. Mindennap ugrás az ismeretlenbe, ráadásul fejjel lefelé.

A pénteki pihenőnapot pedig Széltündér és Zelma kényszerítette rá Boszira, mert önmagától nem volt hajlandó. Próbálkozott, hogy szegény Kiskirálylányt sem látogatja így senki és hogy milyen szép idő van blablabla, de aztán megadta magát a túlerőnek.

Az idő tényleg megérdemli a dicséretet. Szélboszorka elindult délidőben és élvezte a szinte nyárias meleget és a napsütést, a mindent beborító ibolyaszőnyeget a kertben, a fákat a bódító, mézillatú virágaikkal. Tömény gejl, de ennek még Boszi sem tud ellenállni, ilyenkor szokott egy kicsit elérzékenyülni és a Varázslóra gondolni. Az igazi Varázslóra és nem holmi gennyes trollokra és orkokra, akik Varázslónak álcázzák magukat. Szóval, nyáridő, turistamentes hegy és Duna-part. A Kiskirálylányt sem nagyon látogatta más, kicsit el is beszélgettek.

- Tudom, hogy uncsi, hogy minden nap megkérdezem - pironkodott a Kiskirálylány - de hát mi másról tudnék kérdezni. Szóval, milyen a hómofisz?

- Nem, nem uncsi, minden nap van egy-két érdekes új tapasztalás - gondolkodott el Boszi - Anyagilag például teljesen jó, mert mindenhol jó, de a legolcsóbb otthon. Tündibündi skype-on tart terápiát, ami az imaginációs gyakorlatát tekintve elég vicces. Szerintem pár kliens tuti belealudt a szeánszba. A két tündérkének, Faith-nek és Clarity-nek pedig, mint kiderült még hátravan pár év az egyetemi tanulmányaiból, ezért most digitálisan kapják a tananyagot a Mágia Egyetemről és az egész csapat velük tanul, mert nem árt az ismétlés még Gyógynövénytanból és Számmisztikából sem, de a fő ok, hogy nagyon sokat haladt közben a világ és például alaptantárgy a Kvantummágia, a Mátrix Energetika alapjai stb. A sárkányok ülnek a Zoom körül és kommentálják, amint Faith az "Időutazás megvalósítása - vagyis fa gráfok szerepe a párhuzamos valóságok létrejöttében" című dolgozatát gépeli be. Izgalmas na. Van azért hátránya is, de most még élvezzük.

- Ennek örülök, legszívesebben én is beköltöznék hozzátok - sóhajtott Kiskirálylány.

Boszi megsimogatta - szigorúan kesztyűben - ahogy minden nap, hazafutott és a mindent kiirtó szappannal tisztára mosta magát, mielőtt bárkihez is közel ment volna. Ezután visszaügetett a kertbe és szedett aranyesőt, de tanulva az előző év tapasztalatából, mindjárt két csokrot, egyiket a vázába, a másikat Kashának, elfogyasztásra.

Felérve körülnézett a brigádon és csak annyi jutott eszébe, hogy milyen jó, hogy mindenki itt van, ép és egészséges. Csak a Varázsló nincs - gondolta, amitől kicsit könnyes lett a szeme, de azt gyorsan, szigorúan fertőtlenített gézzel letörölte, hogy a többiek ne lássák és szétosztotta a virágcsokrokat.

Mert minden jó, ha a virág ott van, ahová való.