Futómese 82. rész: Az új év első napja

Na itt van az új év, ami ma már nem is új, szimplán az idei. Így van ez mindennel, ami egyszer jövő volt, az egyszer csak jelen és aztán az lesz a múlt. Az idő egyébként sem létezik. Vagyis van, de egyáltalán nem az, amilyennek látszik. A múlt, a jelen és a jövő közötti különbség csak illúzió, még ha oly makacs is. Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre. Aki meg ezt nem hiszi, járjon utána, mert nekem nem a kvantumfizikában kell elmélyednem, hanem a futásokról írni. Annyit azért megjegyeznék, hogy Einstein hatalmas arc volt és javaslom néha olvassatok tőle. Nem kell azonnal a relativitáselmélettel kezdeni, vannak emészthetőbb sztorijai is. A mondásait pedig nagyon szeretem. Kedvencem: "Az intelligencia valódi jele nem a tudás, hanem a képzelet."

Visszatérve a fix időmbe és az eredeti szándékomhoz, hogy a Szél lányok mindennapjait dokumentálom, tehát ma van Újév napja. Megint csak nem akarva elkalandozni, de van olyan is, hogy nem fix időm. Ilyenkor az időben utazom és mások fix idejébe kukkantok bele. Például a nagyiéba, ha meg akarom lesni, hogy hogyan készült az az isteni kolbászos lecsó, amivel még az olvasástól is el tudott csábítani pár percre nyáron, amikor ott nyaraltam náluk.

Szóval Újév napja van. Szerencsére a Szilveszter éjszaka tegnap volt. Azért szerencse, mert kész agyrém és rémálom volt. A Szél lányok első Szilveszter éjszakája, amikor tizenhárom sárkány is jelen volt. S mert senki nem gondolta volna, hogy a sárkányok legalább annyira be vannak szarva a petárdáktól, mint a kutyák. Vinki meg a rémült sárkányoktól szart be. Ríma meg leszarta az egészet és valahogy még egy hatalmas konfetti-eső is támadt és most tele a szőnyeg konfettivel.

Minden jó, ha a vége jó. Ennek az éjszakának a vége meg azért jó, mert végre vége lett. S mindezt elmondhatjuk a tavalyi évre is, ami szintén nem volt túlságosan fasza.

A január elseje pedig, Einstein ide, tér-idő oda, akkor is nagyon fontos. Szélboszorka és Széltündér rendesen el is olvasták a nagyitól kapott boszorkány szabálykönyvet, mit kell, mit szabad és mit nem szabad tenni ezen a jeles napon.

Az alaptézis, hogy amit az év első napján csinálsz, azt fogod tenni egész évben. Ezért nyilvánvalón az első, amit Szélboszorka és Széltündér tettek, hogy megittak egy hatalmas csésze kávét. Mert kávé nélkül nincs élet. Hallottam, hogy vannak olyan emberek, akik nem isznak kávét. Hát ezek nekem rohadtul gyanúsak. Szerintem azok földönkívüliek, de nem a jó fajtából.

A következő természetesen a futás volt. A futás újév napján ráadásul felér egy párhuzamos világba tett utazással, ha már itt a fizikával kacérkodtam az elején. Ahogy Boszi végigfutott a szokásos útján, megtekinthette, hogy milyen lett volna, ha végigpiálja az éjszakát és összehányja a fél várost vagy elhagyja a fél pár piros szívecskés zokniját vagy a fülébe dugja a trombitáját vagy kutyát sétáltat papucsban.

Még szerencse, hogy Kiskirálylányt nem hányta le senki és boldogan üldögélt a napsütésben és abbéli örömében, hogy nincs petárda, nincs ricsaj, mert azt ő se szereti.

Futás után lencseleves főzés, hogy dőljön a lóvé, aztán már csak az írás maradt, mert hátha ez majd segít azon, hogy végre ebben az évben elkészüljön a Boszorkányság rejtelmeit összefoglaló impozáns kötet.

Ezek voltak a kötelező gyakorlatok és most adnék egy-két tanácsot, mit ne tegyetek, ha már itt van nekünk a nagyi szabálykönyve. Először is, véletlenül se varrjatok, mert akkor bevarrjátok a tyúk seggét, pedig abból meg színtiszta szerencse potyog, nem kéne elzárni az ilyesmit. A szemét holnapig marad a lakásban, mert különben kidobod vele a szerencsédet. Házimunka zéró, különben egész évben gályázol. Kivéve a lencseleves főzés. Az megengedett a szerencse és a pénz érdekében.

Szóval a lányok, sárkányok, házitündér és fekete párduc a nappaliban heverészve élvezik a múltnak, jelennek vagy jövőnek érzékelhető illuzórikus időt, véletlenül se tesznek egy keresztbe szalmát se. Csak a klaviatúrához vagy könyvhöz hajlandóak hozzányúlni a szép békés, szerencsés jövő érdekében.

Remélem Ti is így tettetek, mert minden jó, ha megvár holnapig a tennivaló.