Futómese 87. rész: Hómofisz

Két biztos dolog maradt a világban. Egyik a percről percre történő változás, másik a futás.

Szélboszorka vasárnap még felfutott a hegyre, hogy kitűzhesse az ORMAVÉK (Országos Manóvédelmi Központ) szórólapjait. Vinki, aki eredetileg erdőtündér, de most házitündérként serénykedik a lányoknál, szintén vele ment, hogy segítsen neki és meglátogassa rokonait. Boszi felajánlotta neki, hogy maradhat is az otthonában, hiszen már szépen kitavaszodott az erdő, de ahogyan már múltkor is írtam, ha valaki beköltözik a Szél lányokhoz, az valahogy ott is ragad. Vinki is úgy döntött, hogy inkább visszajönne, mert itt rengeteg a tennivaló. Sárkányok levedlett bőrének eltakarítása, zserbósütés Konfuciusznak, gyógynövények kigyomlálása, varázspálca, seprű beolajozása és az új jövevények, a két elkényeztetett, rémült tündérke környékén való tennivalókról még nem is beszéltünk. Boszi csak legyintett, eggyel több vagy kevesebb fura lény az otthonában az már mindegy.

Hétközben főleg Kiskirálylány-látogatós, Duna-partos futásokról számolhatok be, egyre csökkenő turista számmal. S közben a vírushelyzet egyre fokozódott. Csütörtökön pedig megszületett a döntés az ofiszban, pénteken teszt hómofisz. Boszi egy kicsit aggódott, hogy milyen lesz összezárva tizenhárom sárkánnyal, egy fekete párduccal és négy tündérrel, ezért még reggel, biztos, ami biztos szaladt egy tízest, mert akkor lelkibb állapotba kerül és türelemből is tartalékot képez.

Péntek estére aztán az is kiderült, hogy a hómofisz prolongálva lesz határozatlan időre. Hálistennek szaladgálni még ki lehet menni. Széltündér bele sem mert gondolni, hogy mi lesz, ha Boszi nem tud menni futni. Tavaly volt pár nap, amikor a pofáraesés miatti húzódás okán futásmegvonás volt és az nagyon megviselte a ház népét. Egyelőre reménykedtek, hogy nem lesz kiszaladgálási tilalom.

Szombaton Szélboszorka meglátogatta Kiskirálylányt és megbeszélték a helyzetet.

- S milyen otthon összezárva a brigáddal? - kérdezte Kiskirálylány Boszit.

- Nehéz, alapvetően nehéz, főleg a két új tündérke miatt.

- Miért, mi a gond velük?

- Kicsit el vannak kényeztetve, félnek a sárkányoktól, Rímától meg egyenesen összeszarták magukat. Na jó, csak képletesen - sorolta Boszi a problémákat.

- Hogy érted, hogy el vannak kényeztetve? - kérdezte a Kiskirálylány.

- Valami konzervatív, régimódi tündériskolába járhattak, mert szerintük a tündérség lényege, hogy kacarásszanak, csilingeljenek, virágillatú fuvallatokkal vidítsák fel az embereket. Ráadásul elcsenik az ékszereinket, könyveinket. Órákon keresztül keresgélek, mire vihogva előadják. Csak virágmézet és virágszirmokból készült teákat hajlandók fogyasztani. S még sorolhatnám - puffogott Boszi - Viszont a virágokkal nagyon ügyesen bánnak. Állandóan ott röpködnek körülöttük, csengettyűkkel és dalocskákkal szórakoztatják őket és valamiért a cserepes növényeink ezt szeretik.

- S milyen a hómofisz, hogy bírod?

- Pozitív vagyok, csajszi, nagyon pozitív - mondta bizakodón Szélboszorka - a jó oldalára koncentrálok. Egész nap lehetek pizsiben, nincs napi egy elszakadt nylonharisnya, nem kell kinyomkodni a pattanásokat, Zelma masszírozza a talpam én pedig olvashatok, írhatok és indulhatok később futni. Persze nehéz tizennyolc másik fura arccal egy légtérben lenni huzamosabb ideig, de ha elegem van a banda hemzsegéséből, felteszem a fülhallgatóm, aztán se-hall se lát banya leszek és ezért nem sértődnek meg, nem úgy, mint a kollégák az ofiszban. Tudják, hogy introvertált vagyok s békén hagynak. Egy időre legalább kicsit lenyugodhatok.

Mert minden jó, ha az ember intró.