Futómese 86. rész: Találkozás Tavasszal

Olyan gyorsan szaladt el alattunk a február, hogy Szélboszorka észre se vette. Csak futott és futott és éppen azon töprengett, hogy nem kellene már a kesztyű, mert nagyon izzad benne a keze, amikor észrevette, hogy a Szabadság-híd túloldaláról Tavasz közeledik.

Amikor pedig odaért hozzá, Boszi kedvesen rámosolygott és köszöntötte illendően. Tavasz szintén nagyon kedvesen visszaköszönt, majd tovalibbent, a földből éppen kibújó türelmetlen fűszálak és gyenge hóvirágok illatát hagyva maga után.

Boszi furcsán érezte magát, ahogyan futott tovább a reggeli hűvös szélben. Mintha valami szentimentalizmus-féleség kúszott volna be a futópólója alá és valahol a mellkasa közepén emlékekből, szomorúságból és szerelemből fonódott össze egy csokor, aminek a közepén a Varázsló arca volt.

Szerencsére pár percbe sem telt és már a Kiskirálylány térdeit simogatta.

- Boszi, baszki, ne sértődj meg - mondta a Bronzlány óvatosan - de mintha könnyeket látnék a szemedben.

- Jól látod - nézett fel Boszi a Kiskirálylány térdeiről a szemébe - De lyukas sárkányfog legyek, ha tudom mi a fene baj van velem. Tegnap még teljesen önazonos voltam, mélységes unalommal üldögéltem valamelyik Biszbasz projekt mítingjén, képzeletben kiszögeltem a prodakt óner négybe vágott testét az irodaház négy sarkára, a szkram mestert meg miszlikbe vágtam a viking őseimtől örökölt méretes szablyával és jót röhögtem a projektvezető mívesen felépített autófellációs beszédje hallatán. Szóval minden pont úgy volt, ahogyan az szokott lenni. Még ma reggel sem éreztem a veszélyt, amikor felébredtem és jól legyaláztam otthon Kashát és Konfuciuszt, mert a levedlett sárkánybőrt otthagyták a fürdőszobában. S most meg? Vizezem a szemem, pedig csak Tavasz jött velem szembe és köszöntünk egymásnak. A végén még olyan sírdogáló, nyavalygó leszek, mint Széltündér.

- Azt azért nem hiszem, ahhoz nem elég egy futó találkozás Tavasszal - nyugtatta Kiskirálylány.

Boszi is remélte, búcsút intett barátnőjének majd átfutott a Lánchídon. A pesti oldalon előbújt a nap és fényei olyan gyönyörűen csillogtak a Dunán, hogy Szélboszorkánk szentimentalizmus forrásból eredő könnyei csak folytak tovább. Megváltás volt, hogy felbukkant a Várkert bazárnál az őrült bringás, aki ezerrel tekeri a drótszamarát és olyan undorító fejet vág hozzá, hogy Boszi legszívesebben lelökné a bicajáról, de most megelégedett azzal, hogy hangosan elküldte a nénikéjébe és ezzel már majdnem visszaállt a világ rendje, de a Magasságos Teremtő már megint másképp döntött, mert amikor Boszi elhagyta a Rudas fürdőt és szaporán kapkodta a lábait a Szabadság-híd felé, már messziről látta, hogy a Tavasz leült a Gellért-szálló előtti kúthoz.

Egy pár pillanatra elgondolkodott, hogy úgy tesz, mintha észre se venné, de Tavasz olyan egyértelműen szuggerálta őt a nagy kék szemével, hogy illedelmesen odaügetett hozzá.

- Gyors voltál - mosolygott rá Tavasz.

- Köszönöm - mosolygott vissza Szélboszi - Örülök, hogy látlak.

- Én is, Boszi - komolyodott el Tavasz - Az a helyzet, hogy pont Téged kerestelek, de nem akartam megzavarni a futásod, így elüldögéltem itt és megvártalak. Szeretnék kérni tőletek valamit. Illetve több dolgot is. Manókról és tündérekről lenne szó. Van két Tavasztündér, akik most tértek vissza külföldről, de itt most mindenki retteg ettől a nyomorult vírustól és nem akarják visszaengedni őket az erdei otthonukba.

- Ő itt Faith, ő pedig Clarity - Tavasz megmutatta a tündérek fényképeit is - Nagyon helyesek, majd meglátjátok. Szeretik a sárkányokat is. Befogadnátok őket legalább két hétig, hogy ezek az ostoba erdei tündérkék megnyugodhassanak és Faith és Clarity hazamehessenek az erdőbe?

Boszinak volt egy kis aggodalma, mert eddig, ha hozzájuk valaki beköltözött, az ott is maradt. S nincs még kivétel sem, ami erősítené a szabályt, de ettől még a szabály egyre inkább erős szabálynak tűnik.

- Jól van, jöjjenek - bólintott - S mi a másik kérés?

- Egy kis segítség a manóknak. Az ostoba embereknek fogalmuk sincs róluk és veszélyben vannak. Az ORMAVÉK, az Országos Manóvédő Központ, készített szórólapokat - magyarázta Tavasz - fénymásolhatnál belőle párat és kirakhatnád, ha a hegyekben futsz. S esetleg megkérhetnéd a rokonokat, barátokat, ismerősöket és üzletfeleket, hogy ajánlják fel az adójuk 1%-át az ORMAVÉK-nek. Ennyi lenne.

Boszi elvette a szórólapot, s a tündérek fotóját aztán hazafutott és elmondta Széltündérnek és a sárkányoknak az új lakótársak érkezését és a manótámogatást. Alapvetően mindenki örült, csak Konfuciusz aggódott egy kicsit, hogy mennyire szeretik a tündérek a zserbót, de őt gyorsan elhallgattatták.

Mert minden jó, ha biztonságban van minden tündér és manó.