Futómese 84. rész: A futásdokumentációk pótlásáról és a házisárkánnyá válásról

Egy jóravaló szoftverfejlesztő útálja a dokumentációt, mert a dokumentáció és a tesztelés a gyengék menedéke. Egy jóravaló szoftverfejlesztő a sztorizást is gyűlöli. Semmire nem jó csit-cset, jópofizás ahelyett, hogy optimalizálna egy betöltő szkriptet.

Még a régi szép időkben Szélboszorka is jóravaló szoftverfejlesztőként kezdte és legnagyobb örömére sokáig élvezhette ennek a gyönyörűséges hivatásnak minden szépségét, csak sajnos a végzete és a balsorsa vezetőt csinált belőle. De a lelke mélyén még mindig egy egységsugarú programozó, ezért még mindig inkább fut, mint infót adjon a futások rögzítéséhez. Pedig most már bizonyosság lett, hogy a tarkószelfi is csak akkor ér valamit, ha rendesen le van dokumentálva. Boszi meg tojt a jegyzetelésre, Széltündérnek meg kellett a tartószelfi így kerekedett egy kis vita a Szél lányok között egyik reggel. Szélboszorka végül nem bírta a csesztetést és megígérte, hogy szerda estig összevakarja a képeket és röviden összefoglalja az elmúlt napok eseményeit, hogy ezek közlésre kerülhessenek és visszaálljon a világ és a Villányi út rendje.

- Jó volt-e futni? Jó, hát. Miért, milyen lett volna? Futni mindig jó - morogta Szélboszorka aztán kelletlenül szerda este.

- Lehetne egy kicsit részletesebben? - próbálkozott Széltündér.

- Részletesebben? - Boszi kicsit morcos volt, mert a középső lábujján lévő köröm a vasárnapi félmaraton áldozata lett, leesett és most fájt a helye - büdös van baszki, sötét és köd. Ennyi elég lesz?

Széltündér látta, hogy ide most valami extra kell ezért hozott neki egy pohár meleg mentateát, amitől Szélboszorka egy kicsit tényleg feloldódott.

- Hát drága Tündibündi, akkor jegyzetelj - mondta kényelmesen elnyújtózva.

S Széltündér szorgalmasan jegyzetelt, Boszi pedig mesélt.

- Ilyenkor, amikor már a legelvetemültebb Bosszúállók rajongó is odadná a Vasember jelmezét is tíz percnyi napsütésért, na ilyenkor csak a legkeményebbek merészkednek ki hajnalban. Vannak közöttük a jófej, rendes futók, egy pár rendes és egy csomó rendetlen bringás. Vannak még a hajléktalanok, akiknek csak a paplanjuk látszik és van pár japán. Tudom nehéz ezt elhinni, de a japánok, hajnali hatkor már kinn kószálnak - Boszi belejött a mesélésbe, Széltündér pedig boldogan körmölt.

- Na az egyik ilyen japán szerencsétlenségére pont ott akart befordulni, ahol én ki, így sikerült összeütközni. Bevallom, pont jól jött, mert végre kiengedhettem a feszültségem, ami már napok óta gyűlik. Leordítottam a fejét és olyan káromkodást kanyarítottam hirtelen, hogy Kolos bácsi, nagypapi kártyapartnere is megirigyelte volna. Aztán már csak úgy sportból szitkozódtam még erre meg arra, köptem is jó nagyokat mielőtt a Kiskirálylányhoz értem volna. A bronzcsaj elég jól van, mert bár eléggé dzsuvás az idő, de ezzel összefügésben csökken a turisták száma, ami meg szuper.

Boszi csak mesélt és mesélt Széltündérnek, egészen belejött és önmagától teljesen idegen módon nem szólt be a sárkányoknak, amikor azok is csatlakoztak.

- Na mizújs, gyíkocskák? - kedélyeskedett, mire Kasha barátságosan hátbaveregette, amitől kisebb köhögési rohama lett, de most még ez nem zavarta, ugyanis mindenki meglepődésére élvezte a társasági életet.

- Ha igazán érdekel - nyújtózott el a fürdőszoba és a teraszajtó közötti hét méteren Zelma - ma arról beszéltünk, milyen durva, hogy egyes feleségeket házisárkánynak neveznek az emberek, s ez egyáltalán nem jelent jót. Nem elég nekünk a sárkányok elleni koncepciós per a kitalált királylányrablások miatt, még ezzel is beszennyezik a nevünket. Szomorú, nagyon szomorú.

- Ráadásul azt mondják, hogy a jó csajokból úgy lesznek sárkányok, hogy egy gyűrűt húznak az ujjukra - bólogatott Kasha - semmi varázsige meg ilyesmi, elég pár gramm arany meg egy molekulányi gyémánt. Szánalmas.

- Jaj, Isztenem - szipogott Flow - akkor, ha Széltündér kiszabadítja a királyfit és aztán ászó, kapa ész gyűrű, akkor Ő isz szárkány lesz? Ez nagyon érdekesz lesz.

- Jaj, ne legyetek már hülyék - nevetett Boszi - ez csak olyan mondás. Félreértés az egész.

- Ah, gondoltam én - sóhajtott nagyot Zelma - mert, ha valóban sárkányokká válnának, akkor sokat olvasnának, pipáznának, elmélkednének, néha repülnének egyet, halkan tüzet lehelnének, ha hideg van és tisztogatnák a pikkelyeiket, ha azok elkoszolódtak. De itt olyanokat írtak, hogy folyton fejfájásra hivatkoznak, hisztiznek és túlsütik a rántott húst és még egy csomó ilyen badarságot. De akkor megnyugodtam. Csak egy félreértés.

A témát lezárva megnyugodtak a békés pipafüstben és áttértek a mindennapokra híreire, miszerint egy gigantikus disznó majdnem meglátogatta a szegedi Mekit és hogy már a neandervölgyi ember is búvárkodott. Arról nem írtak, hogy búvárruhában, vagy csak szimplán lenéztek a víz alá. Mert az meg víz alatti úszás. De ki a fenét érdekel valójában. Lényeg, hogy beszélgessünk.

Mert minden jó, ha van megbeszélnivaló.