VERSEK

az Idő napra-nap ébreszti fel.

Tél volt, vak érintésként kezdődött,

Álmomban éltem, s veled égtem,

De ócskának érzem a sorokat
szeretlek, szeretlek és
mást nem tudom mit mondjak
Egyedül vagyok fázom
magamra húználak ,
s ha már forró vagyok
örökre maradnék nálad.
Átfognálak szorosan, szorosan,

hogy jöjjön és zöldüljön az erdő!