Türelem

Türelemmel szeretlek és lábamat az örökkévalóság sziklájáról lógatva várom, hogy ezt Te is elhidd. Elhidd, hogy szeretve vagy. Nem siettet semmi, csak nézek innét a távolba s várom, hogy a horizontnál felbukkanjon az alakod. Amikor majd elhiszed.

Sajnálom, hogy korábban nem tudtalak így szeretni.

Sajnálom, hogy eddig nem volt élményed arról, hogy így is lehet szeretve lenni. Hogy nem kell semmit tenned érte. Nem kell semmit adnod érte. Elég, ha csak létezel, hogy vagy.

Sajnálom, hogy talán egyetlen nőtől sem kaptad ezt meg. De én most itt vagyok és és végre felnőttem az irántad érzett érzelemhez. Úgy jártam ezzel az érzelemmel, hogy megkaptam, mint egy gyerek egy játékot, amelynek rettenetesen örült, de még nem igazán tudott vele mit kezdeni. S bár azt hiszem én mindig gyerek maradok valahol, a tündéreimmel és manóimmal, de legalább ehhez az érzelemhez fel tudtam nőni.

Ma már azért adok, mert jól esik, nem azért, mert várom, hogy viszont adj bármit is.

Türelmesen szeretlek, s talán azért is teszem ezt, hogy átalakuljon benned is az, ami rögzült valamikor, régen, hogy a szeretetért meg kell dolgozni, a szeretetet meg kell érdemelni, a szeretetért meg kell harcolni. Nem kell. Mostanra sikerült elhinnem, hogy a szeretet nem trófea, amit csak a győztesek kapnak. A szerelem nem vadászat, nem verseny. A szeretet nem küzdelem, amelyben a vérünket ontjuk. A szeretet nem árucikk, amiért fizetnünk kell.

A szeretet akkor is jár, ha semmid nincs és a szeretet akkor is jár, ha mindened megvan. Akkor is szeretlek, ha semmid nincs és akkor is szeretni foglak, ha mindened meglesz.

És csak várok türelmesen, amíg ezzel megbarátkozol és elhiszed, hogy egyszerűen szeretve vagy.

Hiszen szeretlek az első perctől kezdve, mióta találkoztunk. Mindegy volt, hogy ez tetszik-e nekem vagy neked tetszik-e, a szeretet nem vett erről tudomást. A szeretetemet nem veheti el senki, nem befolyásolhatja senki, nem ölheti meg senki. Még én sem.

Mivel Téged én nem tudlak nem szeretni, így ez a világ legkönnyebb dolga.

Lehet, hogy ezt még nem tudod érezni, de megértem. Sajnálom, ha ezt még soha senki nem mondta. Sajnálom, ha ezt még soha senki nem éreztette Veled. Sajnálom, ha mások nem így látták, ha mások függővé tették a szeretetüket a pénztől, a szextől, ajándéktól, bármitől is, ha mások elbizonytalanítottak ebben, ha mások hazudtak Neked a szeretetről.

Én akkor is kitartóan és türelmesen vagyok Neked és "csak" szeretlek. Úgy, ahogy csak én tudok szeretni. Úgy, ahogy csak én tudlak szeretni. Ahogy annyi novellában leírtam. Bárhol vagyok, mindig velem vagy, a világot járva, az álmaimban,

S csak egy dolgot kell tudnom, csak annyit, hogy vagy.

S amikor majd elhiszed, s felbukkansz a látóhatár mögött, egyre közeledve, s amikor majd ideérsz, akkor megint egy olyan dolgot hozunk létre, ami ritka. Mert a mi dolgunk egymással mindig is kivételes volt.