Szirmok

Hogyan bírom ki a fekete éjt

mikor a szobám ablakán át hallom neszét,

a virágzó fákról leeső fehér szirmokét.

Hallom, hogy sírnak, nyári hóförgeteg

a szél kegyetlen, a föld hideg

bennem az alig-élet didereg.

Hogyan bírom ki a magányt,

a nélküled-lét megannyi szörnyű napját,

míg a szememet könnyek borítják.

Lassan győz csak le a fáradtság,

ellopnám álmaimat s Neked adnám tovább,

Hogy tudd, lásd, változik már a világ.

Minden szirom illatozva kisér,

Örök szerelmi nászt figyel a langyos éj

egy érzést őriz, mely bennem örökké él.