Futómese 81. rész: Év végi összegzés

Szélboszorka nem hagyott volna ki a karácsonyi szünetben egyetlen napot sem a futásból. Úgy futott, mintha az élete múlt volna rajta vagy esetleg jövőre az Országgyűlés azt tervezné megszavazni, hogy a szabadban tilos futni. Persze, most csak nevettek, de az Országgyűléstől meg azoktól, akik szandált hordanak zoknival, azoktól minden kitelik.

Boszi egy nagyon jót futott a gyönyörű napsütésben. Jó kedve volt, nem tudta zavarni a szél sem és a turisták sem. Mindjárt vége az évnek és jön egy új év. 2020. Fura szám, fura év. Futunk majd 2020 kilométert legalább - gondolta. Futott a Korzón és csak mosolygott mindenkire.

Kiskirálylány viszont kicsit morcos volt, mert az emberiségnek van olyan alja, akik szoborlányok térdéről a luktakaró szívecskét is ellopják.

- Ráadásul aludtam, nem is láttam ki volt az, hogy legalább megkérjelek, hogy egy kis "rohadj el, te szemét" bűbájt hajíts rá - puffogott.

Boszi megsimogatta a térdét és megígérte, hogy ha talál otthon, másnap hoz szívecskés ragtapaszt.

Amikor hazaért, Széltündér az íróasztalnál üldögélt, erősen ráncolva a homlokát és valamit írogatott egy kockás papírra.

- Mit ügyködsz, Tündibündi? - nézett át a válla fölött Szélboszi - S mi ez a kockás papír? Nem hallottál még az excelről?

- Számvetést készítek az évről - rágcsálta a ceruza végét Széltündér - s nem kell excel, hacsak nem akarsz oszlopgrafikont készíteni a háztartásunkban lévő sárkányok növekvő számáról és a növekedés tendenciájáról.

- Na és mit írtál össze? - kérdezte Zelma, aki a "sárkány" szót meghallva, úgy érezte érintve van.

- Lássuk csak - rágcsálta a ceruza végét - egy megrongálódott szárny és egy új Be Wing Dragonfly. Egy eltűnt Póknyál II-s boszorkány söprű és egy új Bibircsóka GLE Sprinter. 298 tarkószelfi. Ez kevés, nagyon kevés. Sose lesz meg a hülye léghajó.

- Tudtam, hogy előbb-utóbb ide lyukadunk ki - csóválta a fejét Szélboszorka - most nem tudtam annyit futni. A leltárba nyugodtan beleírhatod a két óriási pofára esésemet is, az első jelentős futásmegvonással járt, mint emlékszel.

- Ok, megértem - sóhajtott nagyot Széltündér - 2061 kilométer volt összesen.

- Várj, holnap még futok egy tízest, azt nyugodtan hozzáadhatod. S ígérem, jövőre igyekszem több tarkószelfit gyűjteni - pironkodott Szélboszorka - De írd be még légyszíves a démonokat is az ofiszban. Az sem szokványos.

- Megtalált átjáró mínusz egy - Zelma is beszállt.

- Varázslónak álcázott ork plusz egy - emlékezett Ríma.

- Továbbá a legnagyobb változás - folytatta Széltündér - a létszámnövekmény a lakásban, amely egyáltalán nem volt betervezve. Tizenhárom sárkány a tavalyi nullához képest. Egy Ríma. Egy Vinki.

Széltündér végignézett a sárkányokon, Rímán és Vinkin, akik közben odagyűltek.

- Nagyon hálásak vagyunk, hogy itt lehetünk - mondta Kasha és a többiek lelkesen bólogattak - nagyon jó itt veletek. Vicces és izgalmas.

Széltündér már a könnyeit morzsolgatta, Boszinak meg a szemébe ment valami.

Mert minden jó, ha egyre több a lakásban a lakó.