Futómese 8. rész: Jaj, baj van a járművekkel!

Mindig mondom, minek iszik, aki nem bírja. A gonosz boszorkányok és varázslók ocsmány bandája is jól megjárta. A tivornyázás igencsak megviselte őket. Egyedül az Északnyugati Szél boszorkánya tért magához valamennyire.

Szélboszorka hallott valami zajt a terasz alatt kedd estefelé. Azt hitte sündisznó, ahogy elmotoszkál egy darab elhajított papírral, de aztán rájött, hogy a rusnya boszorkánya szórakozik pár darab száraz madárszarral. Legalja - gondolta. De aztán reggelre kiderült, hogy a banya nem érte be ennyivel. Addig szöszmötölt ott egész éjjel és addig duruzsolt a Szélboszorkáék alatt lakó hisztis seggfej fülébe, hogy az kinyitotta több nap után ráccsal védett ajtaját, kijött rajta, lebotorkált a lépcsőn és piff-puff kiszúrta Széltündér bringájának mindkét gumiját. Reggel aztán, amikor szegény tündérünk szembesült ezzel, szokás szerint elkezdett pityeregni, hogy mi van már itt náluk a járművek körül. Ugyanis Szélboszi Póknyál II-es Turbó seprűje még mindig nem került elő, pedig már hó sincs. Széltündér szárnyai pedig az ősszel egy durva érzelmi kalamajka alkalmával súlyosan megsérültek, el kellett vinni javítani. A szervizben meg azóta is megy a hiányzó alkatrészek és túlterheltség duma, de szárnyak sehol. Most meg a bicaj. Szélboszorka érzete, hogy jogos valahol a problémafelvetés, de nem bírta tovább a tesója hupákolását, inkább elindult futni. Gondolta megnézi a Kiskirálylányt is, remélve, hogy neki csak nem lopták el vagy rongálták meg a koronáját. Már a Dunához kiérve látta, hogy nagy a zűrzavar. Az Északi Szél Boszorkánya még szerda reggel sem tudta munkára bírni a bandáját. Próbálta magukhoz téríteni őket, de örült, hogy amikor beléjük rúgott, nem hányták le a cipőjét. Így mindössze egy kis szánalmas szélkavarásra futotta. Közben azonban a tavasztündérek előjöttek, mert úgy látták, hogy van egy kis sanszuk, nincs semmi gonoszkodás kinn. Ettől lett aztán a káosz. A bringások is megsokszorozódott, a futók sapka és kesztyű nélkül futottak.

Kiskirálylány amúgy jól volt s örült, hogy milyen jó kis színes égalját hoztak össze a tündérek. Az égszínkék-rózsaszín égi tünemény még délután is visszatért és a lakosság lelkesen fotózgatta. Egész jók lettek a kilátások.

Este Szélboszorka megragasztotta a gumikat és megkérte Széltündért, hogy jó lenne, ha most már összevakarná magát, tegyen valami jót, mondjon egy "Mindenki nyugodjon le a picsába" vagy valami ilyesmi bűbájt és reggel menjen Ő futni, mégis neki van ügye a királyfival és a tarkószelfikkel, mert neki sokáig kell olvasnia a tündéranyó által ajánlott irodalmat. Széltündér engedelmesen bűbájolt egy kis nyugalmat meg sutyiban egy kis "baszódj meg" átkot a lenn lakó vén seggfejre, aztán lefeküdt. Reggel tényleg nyugi volt. A Kiskirálylánnyal örültek, hogy még mindig nagyon szép a hajnali égbolt.

Meg hát minden jó, ha a végén működik a bicó.