Futómese 79. rész: A tizenharmadik sárkány
Kicsit nehéz most nekem, hogy mindent kielégítő módon beszámoljak a Szél lányok mindennapjairól, mert Boszit elkapta egy könyvklubos szekta és Széltündér által kotyvasztott bájital kellett, hogy kimásszon a könyvhalmok alól és visszatérjen a nagy büdös valóságba. Hétfőn már ott tartott, hogy egy nap alatt elolvasott egy egész könyvet, pedig aznap mindenkit ide-oda fuvarozott, sárkányt, tündért és még a Varázslót is, sőt fenyőfát szerzett be és transzformálta Karácsonyfává, mindenféle mágia nélkül a saját két kis kezecskéjével.
A karácsonyfa díszítésnek két dolog is köszönhető. Egyik, hogy miközben a díszeket aggatta az ágakra, meg tudtam interjúvolni a futásokról. A másik pedig meglepetés, a nap híre, megírom azt is, de nem ér most a végére lapozni!
A futásokban semmi nagy változás. Mivel a tél az új tavasz, s remek az idő, ezért reggel, délben, este lehet futni. A reggeli futás azért még mindig a legjobb, mert akkor nincsenek sokan az utcákon. És nem kell senkit kerülgetni. De ha napközben indulnak, akkor már érvényesül a tér-idő összefüggés, miszerint, ha jó idő van, sokan vannak a téren. A Karácsonyi időszak pedig exponenciálisan emeli ezt a tényt. Vasárnap például kerek öt percet kellett Szélboszinak téblábolni a Kiskirálylány körül, mire a turisták lecuppantak a szoborrá dermesztett leányzóról és eltakarodtak a kutyás lány szobrához. De még így is csak egy fotóra, egy futó térdsimogatásra és egy "Boldog Karácsonyra" maradt ideje, mert a Vigadó felől már támadtak a japánok. Múltkor kérdezte valaki, hogy Boszi miért nem elegyedik szóba a kutyás lánnyal is, aki szintén a Vigadó téren üldögél, ha már a Kiskirálylánnyal beszélget. Ez meg micsoda ökörség? A Kiskirálylány egy elvarázsolt királylány, a másik meg csak egy szobor. Miért beszélgetne bárki is egy élettelen szoborral?
Az is egy kellemes érzés, hogy írásaimnak köszönhetően Szélboszit már felismerik a futók, a futótereptől eltérő kontextusban is. Pénteken például tortás köszöntés volt az egyik ügyfelüknél Karácsony tiszteletére. S az egyik ottani kolléga tisztességes polgári anyakönyvezett nevét feledve szimplán Szélboszinak szólította. Így is lehet ismertségre szert tenni informatikus körökben. Van más módja is, hogy milliók ismerjenek ezen a területen, de ahhoz Bill Gates-nek, Steve Jobs-nak vagy Elon Musk-nak kell lenni.
S akkor itt a nagy hír is, ami alaposan megbolygatta az életet a Hegyen. Alapvetően kedves, értelmesek ezek a lányok, de szerelem ügyben nagyon elmentek otthonról náluk. Széltündér még mindig a Zakkant szigeten bebörtönzött királyfiért epekedik. Boszinak meg becsípődött ez a Varázsló nevű arc. Szerelmi varázslás bűbáj szóba sem jöhet, mert az nem tisztességes, ezért marad az Átjárókeresgélés. Az Átjáró még mindig nincs meg, de hétfőn, amikor Boszi lement a karácsonyfatalpért a pincébe, volt ott egy nagyon gyanús ajtó. Persze, hogy kinyitotta és egy pufók sárkány esett rá. Alig egy méter magas, eléggé furán viselkedik, azt állítja, hogy egy párhuzamos univerzumból jött és Konfuciusznak hívják.
Konfuciusz szerint igenis számtalan párhuzamos univerzum van és mindegyik univerzumnak megvan a maga valósága. Ő már volt egy pár valóságban és megígérte, hogy mindent elmesél.
De ezt majd legközelebb! Egyelőre még tisztába kell kerülni ezzel a sárkánnyal. Azt se tudják még a lányok, mit eszik. A Karácsonyfát szerencsére nem, azzal csak Kasha próbálkozott. Fasírt nem, beigli nem, hal nem. Ma megpróbálják nála a kocsonyát, aztán tovább lehet haladni a multiverzumokkal.
Mert minden jó, ha marad mesélnivaló.