Futómese 76. rész: Pogácsa és tejcsokis Túró Rudi

Az esőzések és a futások folytatódtak. Vasárnap Szélboszorka fel akart menni Erzsihez is, de aztán feladta, mert mire a Libegőhöz ért, már úgy átázott, hogy nem tűnt ildomosnak megküzdeni az Északi Szél Boszorkányával a torony tetején. Alulról is látszott, hogy valószínűleg nem ment el velneszelni, mert olyan istenesen cibálta a fák ágait, mint a pókaszepetki harangozó a harang-kötelet. Bár, ha jól meggondoljuk mostanában nem sokat hallottunk a vén szemétládáról, de az ördög, akarom mondani a banya, biztos nem alszik.

Közben Széltündért a Ménesi úti Pék foglalkoztatta. Nagyon kíváncsi volt, hogy valójában mi lehet ott. Az elmúlt héten terapeuta képzésen olyan mélyen turkált a tudattalanjában, hogy úgy érezte őt már a Pék ürege nem rettentheti el. Kedd reggel úgy döntött, hogy lesz, ami lesz bemegy a Pékhez a Ménesi úton. Meglepetésére, a Pék most éppen nem volt kém, gonosznak sem tűnt és olyan finom volt a pogácsája, hogy még Szélboszorka is elgyengült kicsit, amikor visszatérve a futásból sajtos pogácsák mosolyogtak rá a konyhában. Már az a kettő, ami megmaradt, mert mint kiderült a sárkányok a pogácsát szeretik legjobban. Meg a kakaós csigát, mert abból is pakolt a Pék rendesen.

- Nem gyanús, hogy ez a Pék ilyen nyájas hozzánk? - kérdezte Boszi, gyanakodva szemlélve a pogácsákat - lehet, hogy mérgezett.

- A gonoszok almát szoktak mérgezni, Boszi, nem emlékszel? - nyugtatta Széltündér a tesóját - Azt hiszem kicsit paranoidok lettünk az elmúlt időkben s mindenhová veszélyt projektálunk.

- Túl sok p betűs szakszót használsz, Tündibündi - morogta Boszi - alma vagy pogácsa, nem érdekes, de ez a Pék akkor is gyanús nekem.

- Gyanakodj, de ha mérgezett lett volna, akkor már hallottan feküdne az egész brigád a konyha padlóján.

Boszi végül feladta, meghajolt a pogácsa illata alatt és megette a maradékot, hogy ne legyen több vitaalap.

Széltündért zavarta kicsit, hogy nagy a csönd a gonosz banyák körül, ezért ha már ennyit foglalkoztak a kémkedéssel mostanában, elküldte a sárkányokat, hogy nézzenek körül, mi ez a nagy békesség. Zelma és Flow bolyongtak pár napot a városban, de mindössze annyit tudtak meg, hogy a gonosz banda úgy döntött nem fárasztják le magukat a tél előtt, inkább pihennek egy kicsit, hogy legyen elegendő erejük alaposan széttrollkodni a Karácsonyt. Amúgy meg nyugodtan hesszelhetnek, mert az emberek pont elég gonoszságot tudnak tenni maguk is, nem kell nekik segítség.

Igen, vannak iszonyatos dolgok, amik az emberek miatt történnek, de most nem is kell olyan nagy dolgokra gondolni, mint a háború vagy az éhínség. Vannak normálisnak tűnő emberek és olyanokat tesznek, hogy a füled is ketté áll.

Például vannak nők, akik literszám öntik magukra a parfümöt. Fut mögöttük az ember boszorkánylánya aztán belerohan a parfümfelhőbe és kész, taknya-nyála-könnye összefolyik olyan erős a cucc.

Aztán valakinek az a hülye ötlete támadt, hogy a Túró Rudi lehet tejcsokis is. Érthetetlen. Legalább annyira, mint az, hogy az ofisszal szemben lévő török gyroszosnál lehet kapni gulyáslevest. Most török vagy magyar?

A fonódó villamoshálózat meg nem is fonódik.

Apróságnak tűnnek ezek, de van belőle nem kevés, sorolhatnám, de most ennél fontosabb, hogy most egy kicsit legalább nyugi van a banyáktól, kellemes, szinte tavaszi idő van és ezt a lányok is kihasználták. Futottak péntek reggel is pedig az szünnap. De a felsőbb hatalmak és a Sors is így akarhatta, mert a péntek reggeli futás alkalmával Szélboszorka a Kiskirálylánynál találkozott a Mágia Egyetem professzorával, aki megígérte neki, hogy bemehetnek a lányok az Egyetem könyvtárába, s nézelődhetnek, olvasgathatnak és s talán még a Varázskönyvet is megtalálhatják.

Na ez itt a hír, nem a tejcsokis Túró Rudi.

Mert minden jó, ha a könyvtár látogatható.