Futómese 74. rész: A Pillangó-hatás
Azt gondoltam jó ötlet elindítani a második évadot a Futómesékből, de igencsak meggondolatlan voltam. Nem vettem figyelembe a Pillangó-hatást. Ha valaki nem tudná, a Pillangó-hatás néven elhíresült teória alapelve az, hogy egy kaotikusan viselkedő állapotjelzővel bíró dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai véletlenszerű folyamatok pozitív visszacsatolásai révén nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését. Érthető nem? Egyszerű.
Jogos a kérdés, hogy jön ez most ide, hiszen már november van és nemhogy pillangók szálldosnának, de még a csótányok is visszavonultak a legsötétebb budik rejtekébe. Nem is egy lepkeszárny indította el most az eseményeket, amelyek ki tudja hová vezetnek majd, hanem az új évad. Elég volt publikálni az első részt, máris nem várt dolog történt a Hegyen. Szerda reggelre megjelent a Beépített Pék a Ménesi úton. Bizony.
De kezdjük az elején.
Szélboszorka viszonylag korán indult, még sötétben és nem emlékszik, látta-e már a Péket. Egyébként is az indulásnál még teljesen elmerült a gondolataiban, amelyek főleg az ofisz körül jártak. A drága ofisz mostanában egészen elviselhető, eltekintve egy-két démontól, aki még mindig ott ólálkodik és a legérzékenyebb területen vagyis az excelek kitöltögetésével cseszteti szegény Boszit. A futás varázsszer az ilyen gondolattapadás ellen, a Gellért térnél már el is tudta engedni az egészet, hagy vigye a novemberi hajnali szél, ahová akarja, szarik bele, a démonokkal nem lehet mit kezdeni. Legalja.
Nézzük inkább a szép oldalát a világnak - gondolta.
A lassan kivilágosodó Duna partot a fényviszonyok szimplán csodálatossá varázsolták és ez fotóért kiáltott. Boszi csinált is egy-két képet, leginkább a Kiskirálylányról, aki nagyon örült, hogy elindult az új évad és annak, hogy őt nem írták ki a sorozatból, anélkül, hogy értesítették volna róla.
- Tudod, Boszi, itt a korláton üldögélve sok mindent hallok. S van olyan, hogy egy fontos szereplőt csak úgy kiírnak a sorozatból, s a szerencsétlen csak akkor tudja meg, amikor online szembesül azzal, hogy az általa játszott karakter éppen egy mélytengeri kutatásban vesz részt és mindenki sejti, hogy onnan már soha nem fog visszatérni. Szomorú. Hát ezért örülök, hogy viszonylag statikus karakterem ellenére még mindig benne vagyok a sorozatban.
Boszi örült, hogy Kiskirálylány örül és elindult visszafelé. Mire újra a Ménesire ért, már kivilágosodott és így láthatta a kicsinyke üzletet, amely olyan finom sajtos pogácsa illatot árasztott magából, hogy annak szinte lehetetlen volt ellenállni. De Boszi már nem egy nyeretlen kétéves mágiaügyben és így óvatos volt az ilyen hirtelen megjelenő dolgokkal kapcsolatban, ezért csak óvatosan csavarodott el a feje, maximum tíz másodpercre s benézett az ajtón. Gyanúsan sötét volt és senkit nem látott benn, csak a Péket, aki mintha nem is Pék lenne, hanem Pók, úgy kuksolt a helyiség hátuljában és düllesztette a szemét, hátha valakit befoghat pogácsaillatú hálójába.
Szélboszorka kitépte magát az illatfelhőből, gyorsan hazafutott, elmesélte mit látott.
- Nekem ez nagyon gyanús - ráncolta a homlokát - minek egy pékség a Ménesi útra? Közismerten erős boszorkaintuícióm azt mondja, ez a Pék, nem Pék, hanem kém. Egy beépített kém-pék. Megfigyeli az arra menőket, még rosszabb, ha becsalogatja a pogácsaillattal a boszorkákat, tündéreket, futókat, és jajistenem, ki tudja mit akar velük tenni.
A sárkányok szerint a beépítés, legyen akármilyen, sosem jó, mert például Flow nagynénjét beépítették az ulmi katedrálisba vízköpő sárkánynak, hát az bizony nem a legpompásabb karrier egy mágikus lénynek. Ezért Kasha felajánlotta, hogy ha már ilyen frankón működik a zsugorító bűbáj, akkor ő összetöpörödik és meglesi mit csinál a Beépített Pék. Zelma és Zihar is vele mentek.
- Nem kellett volna elindítani az új évadot, felkeltve újra a gonoszok figyelmét - aggodalmaskodott szokása szerint Széltündér, miután a sárkányok elmentek - bedobtunk egy kis kavicsot az univerzumba, s csak a Magasságos Teremtő tudja, hogy mit fog belőle kihullámozni. Lehet, hogy meg kellene kérni a nagyit, hogy nézzen bele a jövőbe.
- Már csak az hiányozna - fortyant fel Szélboszorka - a jövő önmagában is elég törékeny dolog, s ha az ember nagyon belebámul, azzal össze is törheti, de legalábbis tuti, hogy megváltoztatja. Pláne a nagyi. Édeském, már alig lát és a múltkor is, amikor a Bódi Juci jövőjét kémlelte, három gyereket jósolt neki, pedig szegény Juci már tavaly eltaposta az ötvenet. Aztán kiderült nem három gyerek, hanem három macska volt a kávézaccban, hogy ne legyen Juci olyan magányos. Na, szóval én azt mondom, várjuk meg a sárkányokat. Kémek kémlelnek kémeket. Ebből csak kijön valami.
Széltündér csak sóhajtott és a lányok elindultak az ofiszba és a rendelőbe. Mit volt mit tenni, meg kellett várni, míg a sárkányok elintézik a dolgukat.
Mert minden jó, ha van kikémlelnivaló.