Futómese 69. rész: Valami mágia van a levegőben

Szélboszorka és Széltündér két dolgot is kipróbált az elmúlt hetekben, napokban. Az egyik, hogy úgy futottak, hogy nem posztoltak. Ezen először nagyon aggódtak, mert csak annyi idejük maradt, hogy fussanak, de arra már nem maradt idő, hogy az élményt feltolják a közösségi médiára.

- Figyelj Boszi, most olvasom: "Ha nem posztolod, nem is futottál" - kezdett aggódni Széltündér.

- Micsoda baromság! Ne olvass ilyeneket! Hova tart a világ, ha már a tündérek is szennyet olvasnak? Nyomás vissza Hemingway-hez, Tündibündi!

- Nem vicces! Mi van, ha nem számít be a tarkószelfi-gyűjtésbe? - aggódott tovább Széltündér.

- Nyugi már, futás volt, fotó van, a tarkószelfi biztosan be fog számítani - biztatta Szélboszorka - Nyár van, mindenki elhúzott az ofiszból a hasát süttetni, ahogyan mi is tettük korábban, helyettesítés van, nincs időm posztolni. Ennyi. Lapozzunk.

Széltündér nem mert többet akadékoskodni, inkább elment futni. A Kiskirálylányhoz érve azért még neki is felvetette a témát, de a barátnője is azt mondta, hogy mindenkinek kell egy kis szünet.

S végül nekik volt igazuk, hála a Magasságos Teremtőnek, nem lett semmi baj belőle.

A lányok futottak tovább, ahogy szoktak. Kicsit talán korábban indultak, mert már öt órakor is olyan meleg volt, hogy még a Kiskirálylány is izzadt, a lányokról meg rohadt le a futógatya. A város és a gonosz banyák bandája punnyadt a hőségben, semmi varázslat, semmi mágia, semmi gonoszkodás. Nem maradt hát le senki, semmiről. Sehol semmi látnivaló.

Dögunalom otthon is. A sárkányok szanaszéjjel hevertek és csorgott róluk is az izzadtság. Moccanni sem volt kedvük. Ríma behúzódott egy árnyasabb sarokba és csöndben szenvedett. Nem lett volna ez nagy baj, de ennyiféle bőr, mirigy, anyagcsere eredményeként keletkezett szaganyagot nem volt egyszerű elviselni. Boszi már azon gondolkodott sutyiban varázsol valami jó kis vihart, de Széltündér lecseszte, hogy térjen már észhez, jófajta boszi, mint ő, nem varázsolhat olyat, amivel bárkinek is árthatna. A szabály, az szabály. Így hát szagoltak és szaglottak még pár napot, aztán végre magától megjött az eső. A csapat felszabadulva a nyomás alól aktívvá vált. Beindult a hemzsegés, hogy csináljanak valamit.

Kasha javasolta, hogy játszanak valamit. Mondjuk szerencsejátékot. Na jó, csak egy kis otthoni társasozás, de ahol a játék kimenete főleg a szerencsétől függ, az bizony szerencsejáték. Eleinte mindenki csodálkozott, hogy miért nyer mindig Boszi, s kellett pár kör, míg a sárkányoknak leesett, hogy nem bölcs dolog szerencsejátékozni egy boszorkánnyal. S nem is túlzottan érdekes. Ezt jó, ha megjegyezzük.

Mert nem minden jó, ha előkerül a Rizikó.