Futómese 65: Amit a sárkányok születéséről tudni kell
Szélboszorkának a héten az volt a legfontosabb feladata, hogy elsajátítsa a démon ellenes harc fortélyait. Széltündér a démonok elleni pszicho hadviselés elméleti alapjait olvasta fel neki, aztán Boszi a sárkányokon gyakorolt, akik úgy tettek, mintha megszállta volna őket valami démon és vég nélkül fosták a szót. Csütörtök este Kasha volt az edzőpartner. Szélboszorkának be kellett látnia, hogy ez a feladat nem megy neki könnyen. Egy ideig képes volt koncentrálni, de aztán már nem bírta tovább értő figyelemmel hallgatni Kasha véget nem érő történeteit a sárkányterhességről. Az elején még volt pár érdekes és megdöbbentő infó. A sárkányok ugyanis nem egy szapora faj. Háromévente rakhatnak tojást, de csak egyet és aztán három évig pátyolgatják. Ehhez jól meg kell alapozni a lakóhelyet. Eddig volt érdekes, de aztán Kasha belemerült a fészeképítés nehézségeibe és végeláthatatlan sztorizás következett a hatósági engedélyeztetésről, a megfelelő ragasztóanyag kiválasztásáról, az árnyékolókról. Boszi kezdett nyugtalankodni. Pedig még csak most jött a java. A fészkelésen túl a mindennapi akciók a fiókával. Röptetés, szárnytisztogatás, tűzokádás-gyakorlás. Amikor aztán belefogott a sárkányfogak gondozása, azon belül is az agyarak erősítése farönkök rágcsálásával, titkainak elmesélésébe, Boszi feladta.
- Óh, bocsánat, drága Kasha - hátrált kifelé a nappaliból - sajnos mennem kell futni.
Széltündér neheztelően nézett, de Boszi csak vállat vont, beugrott a futócipőbe és illa berek, nádak, erek már ott sem volt.
Így esett, hogy csütörtökön ismét esti futás lett. Már fél kilenc is elmúlt, amikor elindult.
- Mázlista vagy Királylány - mondta barátnőjének, amikor odaért - minden este láthatod, hogy mennyire gyönyörű kivilágítva, a naplementében, a Duna-part, a vár, a Hegy, a hidak.
- Boszi, baszki, ne már - válaszolt nem túl kedvesen a Kiskirálylány - Mi ez a gejl duma? Naplemente meg fények? Rád ragadt Széltündér érzelmi fertőzése? Egyrészt, hová lett a kőkemény boszilelked? Másrészt, nem tűnt fel drágaságom, hogy háttal ülök mindennek a szépségnek és csak a Dunakorzó kerthelyiségét és a szaros gatyás gondnokát bámulom?
Szélboszorka kicsit elszégyellte magát. Ma duplán figyelmetlen volt a barátaival.
Próbálta menteni a menthetőt, megmutatta Kiskirálylánynak a képeket, amit csinált, hogy legalább így lássa az esti Duna-partot, majd lefényképezte őt is, ahogyan bronzosan csillogva üldögél a korláton a lámpafényben.
- Nagy vagy, Boszi! - örvendezett a szoborlány - Most látom először az ép koronám és tényleg nagyon előnyös ez a megvilágítás. Apám, tökjól nézek ki!
A jókedv visszatért szerencsére, Szélboszorka tovább indult és mire hazaért már teljesen beesteledett.
Otthon már nem volt nagy társasági élet. Boszi úgy érezte Kashának is jár a bocsánatkérés, ezért megkérte a gyönyörű fasárkányt, hogy folytassa a történetét a sárkányok utódgondozásáról. A többi sárkány lepihent, Széltündér pedig új olvasmányba kezdett, amely az átverés bűbáj felismeréséről és elhárításáról szól.
Mert minden jó, ha van olvasnivaló.