Futómese 62. rész: Széltündér visszatérése

Na gondoltátok volna, hogy nem az Igazából szerelem és nem is a Büszkeség és Balítélet csoportos rommá nézése fogja visszahozni az életbe Széltündért, hanem a Szex és New York? Pedig így lett. Eleinte a bosszankodás ragasztotta a képernyő elé, mert szerinte teljesen érthetetlen, hogy bárki szeresse a Szex és New Yorkot, amiben általában a férfiak pöcsméretén és lottyadó libidóján röhögnek, de közben az egész nem más, mint egy sztori nélküli húsz perc, amelyben négy csaj nyavalyog az álomférfiról, ruhákról, cipőkről, ráncfelvarrásról és mellnagyobbításról vagyis a pszichét nyomokban sem érintő témákról. S mindez sorozatban. Aztán pár rész után Széltündér úgy érezte, hogy valahol a Prada táskák és Jimmy Choo cipők között kell, hogy legyen valami mélyebb mondanivaló. Azt mondjuk nem találta meg sehogy, de egyre inkább képes volt a sárkányokkal együtt röhögni az idióta poénokon.

S végül szombat reggel Tündibündink magára rántotta a futócipőt és elindult a Kiskirálylányhoz, hogy a saját szemével láthassa az ép koronát. A kapun kilépve azonban érezte, hogy valami nagyon erős vonzást érez a Hegy felől.

- Nem szabad a Hegyre menned, Tündibündi! - emlékeztette magát Szélboszorka szavaival - Még gyenge vagy, egy árva "orrfolyás" átkot sem tudnál magadból kicsiholni és bár Ríma kinyírta a gonosz orkot, de akad még pár ezer szemétláda és bármelyik ott ólálkodhat!

Boszinak teljesen igaza van, gondolta Széltündér, de amint kilépett a kapun, az a nyomorult bűbájmadzag már a lábára és a karjára is csavarodott és húzta-húzta felfelé. Hihetetlen, hogy egy ekkora gödörbeesés után sem tudott ellenállni és "ha meg kell baszódni, hát meg kell baszódni" felkiáltással nekiindult a Hegynek. Azzal nyugtatta magát, hogy már felkészült és semmilyen nyomorék varázslóval, orkkal, de még egy bambán vigyorgó japóval sem fog szóbaállni. Viszont az átjárókeresést képtelen volt feladni. Szaladgált egy csomót az ösvényeken, egyetlen elcseszett lyukat talált, de abba szerencsére nem fért bele, mert a naivitása már megint kezdett eluralkodni rajta és ebben az állapotban könnyen összetörhette volna magát, a szárnyát, a szívét meg tudomisénmilyét. Sajnos a valahonnan hátulról felkúszó emlékek következtében egy kiadós bőgés azért bekövetkezett, de örüljünk, hogy ennyivel megúszta.

Le is futott gyorsan a Hegyről és elindult a korzóra. Széltündér is megdicsérte és megsimogatta a Kiskirálylány koronáját, miközben ő kedvesen érdeklődött lelkiállapota felől.

- Már egész jól vagyok - mondta viszonylag hihetően - Napi pár bőgéssel elvagyok és ha a kliensem amiatt nyavalyog, hogy a másodunokatestvére köldökvillantós ruhában jelent meg az esküvőjén vagy, hogy pattanás nőtt az állára stb akkor nem akarom péklapáttal agyonverni és megkérdezni, hogy "Vazze, te tényleg ezért jársz terápiába?" Na, szóval egészen jól vagyok már.

Azért Kiskirálylány úgy látta, hogy elkél még a segítség és felkínálta térdeit, Széltündér pedig hálásan megsimogatta és halkan elmormolta a két kérését.

Ne, ne is kérdezzétek. Menthetetlen. Persze, hogy az volt az egyik kívánsága, hogy meglegyen az átjáró. A másik meg a szokásos szerencsétlen Királyfi.

Mert minden jó, ha a kívánság állandó.