Futómese 6. rész: Futóátkok

2019.07.15

Ma már tényleg eldöntöttem, hogy nem nyomasztalak benneteket a Szél lányok történéseivel, de valami zavar van az erőben. Egész pontosan az én erőmben, mert nem tudom visszafogni a pennám, akarom mondani billentyűzetemet. Nyilvánvalóan valami van a levegőben. Ennek több bizonyítéka is tapasztalható. Egyrészt a tegnapi "Ne takaríts havat" bűbáj még ma is hatott itt-ott, ami nem a boszorkánygyakorlatnak megfelelő. Főleg a volt feltűnő. Emiatt megint becsúszott egy segges, vagyis Széltündér a reggeli futás során huppant a hátsójára a még mindig fennálló havas körülmények miatt. Másrészt tegnap este Panni néni macskája, akiről tudjuk, hogy katatóniába süppedt exboszorkány, kinyitotta a szemét és ránézett Szélboszorkára. Amire az elmúlt hosszú hónapok alatt nem volt példa. Harmadrészt a varázstársadalom egyéb tagjai is aktiválódtak. Tudnotok kell, hogy a Szél lányoknak nemcsak háborús küzdelmei vannak a gonosz erőkkel, de baráti kapcsolatokat is ápol jóindulatú tündérekkel és boszorkányokkal. Tegnap például Pirkadó Hajnal tündérbarátnőjük ajánlotta fel, hogy beszáll a tarkószelfi gyűjtésbe és megkérdezte a lányokat, hogy a futópadon végrehajtott futás közben készített tarkószelfi, amin az ablakon át azért látszik egy pár havas gally beszámítható-e. Széltündér azonnal igent mondott, de Szélboszorka megvétózta. "

- Mert már mégis hová süllyedünk - mormogott - Ha a futópados tarkószelfit is elfogadjuk.

A jóindulatot azért méltányolták, mert ebből is látszik, hogy megindultak a varázserők a mélyben. Úgy érzem egy kicsit részletesebben el kell magyaráznom ezt a kialakult háborús állapotot. Az a helyzet, ugyanis, hogy nem csak a Futóbolondok királyának a fiát kapták el a Strava mágiával. Ott vannak még az Endomondo, a Runkeeper, NikeRun, Runaddict átkok is, amivel számtalan férfit és nőt átkoztak el, arra kárhoztatva, hogy ne tudják abbahagyni a futást. Ezek az átkok a legkeményebb bűbájeszközök. Azok olyasmik, mint a bájital, csak míg a bájitalban gyíkfarok, mormotahúgy, bivalynyál, varjúszem és hasonló egzotikus finomságok vannak, addig a bűbájeszköz távolság, pulzusszám, elégetett kalória és egyéb ilyen alkotóelemeket tartalmaz, amitől aztán teljesen beborul, akire a bűbájt alkalmazzák és fut és mér, ellenőriz, aggódik és csak fut és mér és... Na szóval ez egy elég ocsmány bűbáj. Amint mondtam sokakat elátkoztak, a királyfi csak azért kitüntetett, mert őt be is zárták Zakkant szigetre. Széltündér meg nagyon ki akarja szabadítani onnan, azért van a tarkószelfi gyűjtögetés a léghajó megszerzésére. Amúgy azt a sok szerencsétlent is fel kellene szabadítani valahogy, de nincs meg a Varázskönyvben a feloldó bűbáj, mert valaki kitépte azokat az oldalakat. Ezért most még azt is meg kell keresni. Ötlet sincs, hol lehet. Na jól elkalandoztam megint, de úgy éreztem tisztába kell tenni ezt a tarkószelfis sztorit, mielőtt bolondnak nézitek szegény Széltündért, aki mellesleg ma is futott a Királylányig meg vissza, dacára a seggesnek. S mivel egy pozitív személyiség ezért örült a hónak és szinte együtt táncolt, repült a kavargó hópelyhekkel. A sok ugrabugrálásnak aztán meglett a böjtje, mert méltatlan módon meg kellett szakítania a futást a Gellér szálló mosdójának meglátogatása végett. Mivel minden rosszban van valami jó, a mosdóból kijövet találkozott a tegnap már említett kiérdemesült nyugdíjas manóval, aki a Gellért szálló járdáját tisztogatja. A manó határozottan aggodalmasnak tűnt és megkérdezte tündérünket, hogy egyrészt nem fázik-e, van-e valami alsónadrág a futónaci alatt és hogy miféle átok veszi rá, hogy minden reggel itt szaladgáljon a hóban, hidegben. Széltündér megnyugtatta az öreget, hogy nem fázik, van alsónadrág, amit rendeltetésszerűen a nadrág alatt hord, nem úgy, mint holmi kitalált fazonok, mint Szuperman, aki kívül. S hogy nincs átok, hanem valami más, de most nem akart belemenni a tarkószelfi ügybe, mert hosszú és neki sietnie kellett.

A lényeg, hogy a vége még mindig jó, mert még van hó.