Futómese 58. rész: Riadó, eltűnt Széltündér!

Szélboszorka megmondta, hogy nem lesz ennek a nagy átjáró- és királyfi keresésnek jó vége. Csak futni kellett volna hegyen-völgyön, Duna-korzón és az univerzum majd szépen kihullámozta volna, amit ki kell.

- Minek erőltetni bármit? Aztán ez lett belőle! - panaszkodott Szélboszorka Kiskirálylánynak szombat reggel.

- Elmeséled mi történt pontosan? - kérte Kiskirálylány, mert a héten, amikor Boszi arra szaladt, semmi idejük nem volt beszélgetni.

Az történt, hogy Széltündér eltűnt és Szélboszorka, Ríma, Zelma, Vinki és az egész sárkánycsapat össze-vissza szaladgált és őt kereste napokig.

Úgy kezdődött, hogy Szélboszorka besokallt. Jól megmondta a magáét és kiszállt a keresgélős buliból.

- Bocs, Tündibündi, de teljesen értelmetlennek tartom, hogy azt az elcseszett átjárót keresgéljem és tarkószelfiket lövöldözzek holmi redvás léghajóért, amivel majd ellebegünk valami királyfiért, aki arra sem képes, hogy saját maga valamit tegyen a kiszabadulásáért! - fakadt ki Szélboszorka - Milyen királyfi az ilyen? Keresd egyedül az átjárót én pedig futok, csak úgy a magam kedvére és kész!

- Nos, így kezdődött - mesélte Szélboszorka Kiskirálylánynak - Aztán a mi drága Széltündérünk a maga végtelen naivitásával nekiindult a futásnak és átjárókeresgélésnek. A naivitás pedig úgy vonzza magához a gonoszokat, mint Glamour napok a plázacicát. Elég volt pár nap futás és Széltündér találkozott egy Varázslónak tűnő személlyel a hegyi ösvényen, aki ígért neki fűt-fát a Királyfival kapcsolatban.

- A Varázslók nem jóindulatúak? - Kérdezte Kiskirálylány.

- Nem, ez egy gonosz faszkalap varázsló volt. Sőt a gonosz varázslók körül is az a hitvány fajta, aki gyenge tündéreket szeret elpusztítani - köpött ki Szélboszorka és csóválta a fejét - ezeket fel kellene akasztani, a tudodmilyüknél fogva és jól meghimbálni.

- Húú, ezt most elképzeltem - borzadt el Kiskirálylány.

Szélboszorka is beleborzadt, mert bár látszólag Széltündért okolta, de valójában volt egy kiadós lelkiismeretfurdalása, mert ha nem lázad fel, akkor a tesója nem ment volna ezekre a veszélyes helyekre.

A varázsló azzal etette be Széltündért, hogy nem kell gyűjtögetni a tarkószelfit, meg a léghajó se fontos, van vörköraund, mert majd ő - tudnillik a varázsló - elvezeti Széltündért Zakkant szigetre és segítenek a Királyfinak kiszabadulni, s aztán ásó-kapa meg ilyenek. Megmutatta neki, hogy hol a híres nevezetes átjáró bejárata, ahol Széltündérnek le kell csúsznia. A francokat volt átjáró, csapda volt az egész. Egy jó, mély gödör, amelybe Széltündér belezuhant és ott feküdt az alján, törött szárnyakkal, ájultan.

Boszinak és a többieknek egy idő után feltűnt, hogy Széltündér nem jött haza, aggódni kezdtek. Amikor a nap végére se volt se híre se hamva, Szélboszorka riadót fújt és elindultak keresni. Keresték mindenhol, a hegyen, az ösvényeken, Jocóbá dézsájában, fenn Erzsinél, kinn a Kopaszin. Kérdezgettek mindenkit, vízitündéreket, erdei tündéreket, az öreg koboldot a Gellért szállóban. Senki nem tudott semmit. Szélboszorka már mindenféle rémségeket vizionált, amitől tiszta para lett és aztán elszánta magát, hogy elmegy a Boszorkány Tanyára és tárgyalásokba kezd. Ez már a legvége, tisztességes boszorkány annak a helynek a közelébe sem megy, de Szélboszorka rájött mennyire hiányzik a tesója. A naiv, idealista, okoskodó, bőgőmasina Tündibündi annyira hiányzott neki, hogy úgy érezte egy feneketlen lyuk tátong a mellkasában az ürességtől. Hiába vannak itt a sárkányok, Vinki és Ríma, Széltündér nélkül mintha lelkének a felét kiszakították volna.

S akkor amikor már éppen fel akart pattanni a Bibircsóka GLE Sprinter-ére, hogy induljon, váratlan segítség érkezett. Dunyha megszólalt. Dunyha, Panni néni katatóniába süppedt boszorkánymacskája megszólalt. Na ez legalább akkora meglepetés volt, mint az, amikor az ofiszban a számlázó alkalmazást programozó srác félév után másik pólót vett fel. Na de a lényeg, hogy Dunyha - nem tudni mi okból - nyomra vezette a csapatot és bár nem ment velük, pontos instrukciókkal látta el őket, hogy merre keressék azt az átjárónak tűnő helyet, ahol valójában egy gödör van, amelynek az alján megtalálják Széltündért. Rémséges, ramaty állapotban volt szegényke, amikor megtalálták. A Be Wing Dragonfly szárnyak ripityára törtek. De nem ez volt a legrosszabb, hanem az, hogy Széltündér szeméből eltűnt a fény. Kasha hátán hazavitték, ágyba fektették és - nem volt jobb ötlet - meleg levest hoztak neki, mert Zelma azt olvasta, hogy a viktoriánus korban ezzel gyógyította azokat, akik ilyen érzelmi gödörbe estek

Hát ez történt a héten. Nagy riadalom, kereső misszió és sok-sok futás. Szárnyak megint off, de marad a bringa. A technikai problémák gyorsan megoldhatók, az sokkal fontosabb, hogy Széltündér szemébe visszatérjen a fény.

Mert minden jó, ha a végén a tündér szeme újra csillogó.

#szelboszorka #futomesek