Futómese 57. rész: Nincsen nyár hőség nélkül
- Segítenél, Tündibündi, ebben az átjáró ügyben? - kérte Szélboszorka a tesóját - Legalább értsem mielőtt felzavarsz a Gellért-hegyre harmincnégy fokban.
- Mindenki tudja mire való az átjáró, Boszi - forgatta a szemét Széltündér - azon át lehet közlekedni a párhuzamos univerzumokba.
- Azt gondolod valamelyik párhuzamos univerzumba keveredett a Varázskönyvünk?
- Igen, minden jel erre mutat - bólogatott Széltündér - Az a titokzatos üzenet is erről szólt, hogy egyhelyben toporgunk, ha nem megyünk át az átjárón.
- Át is kell mennünk? - kerekedett el Szélboszorka szeme - Mondjuk én már most is úgy érzem magam, mintha átlósan parkolnék egy párhuzamos univerzumban.
- Te csak szimplán hibbant vagy, de legalább színvonalasan!
- Ha egy dilidoki ezt mondja, elfogadom - vonta meg a vállát Szélboszorka.
Széltündér erre már nem válaszolt, felpattant a bringájára és eltekert terápiázni, Boszi pedig nekiindult a hegynek.
Körülbelül húsz perc múlva már a szeméből is folyt az izzadság és minden testnyílásán levegőt szeretett volna venni. Megint szaladgált oda-vissza az ösvényeken, de sehol semmi nyoma annak a rohadt átjárónak. Még egyszer nekiállt megvizsgálni Jocóbá dézsáját is - ami közben tele lett műanyag flakonnal - de hiába. Dézsából nem lesz átjáró.
Lefutott az aszfaltra, s inkább elügetett Kiskirálylányhoz.
- Hú, baszki - csodálkozott rá a Kiskirálylányra - Te izzadsz!
- Persze, hogy izzadok, mert kurva meleg van!
- De bronzból vagy!
- És?
- Jól van, lapozzunk! - Boszinak melege volt ehhez a párbeszédhez. Inkább letörölte a Kiskirálylányról az izzadságot és megkérdezte kérhet-e a térdeitől, mert egyrészt jó lenne, ha meglenne az átjáró másrészt az a másik titkos dolognak is bírna örülni. Az engedélyt megkapta a térdsimogatáshoz.
Egyébként nem tudom, tudjátok-e, de a kiskirálylány bal térdén már van egy lyuk a sok buzerálástól. Úgy tűnik, nem a Szél lányok az egyetlenek, akiknek elintézetlen dolgai és kívánságai vannak.
- Figyelj csak Boszi, gondolkodtam éjjel. Lehet, hogy ez az átjárót nem is fizikailag kell keresni. Szerintem ez egy kapu, ajtó, amit valahogy a lelkeden keresztül tudsz kinyitni - mosolygott Boszira a Kiskirálylány - már ha előbb lebontod a páncélfalat előle.
- Zseniális ötlet - nézett rá döbbenten Boszi - lebontani, aha, hogy még több átkot kapjak be. Nézz rám, excel-, míting-, célkitűzés átok már csomókban rajtam. S akkor majd jön egy másik rakat fillérbaszós, fingfűrészelés munka-átok.
- Tudod, kockázat nélkül...
- Ja, tudom, erről jut eszembe, búlsit átkot is kaptam párat a múlt héten - morgott vissza Boszi.
Azért a végén összemosolyogtak és Szélboszorka elszlalomozott a turisták között. Közben arra gondolt, jó lenne a Kiskirálylányt átköltöztetni, mert nyáron durva lesz a turistamegszállás. Hétközben reggel még oké, de a hétvége horror lesz.
Amikor hazaért, Széltündér már otthon volt. A sárkányoknak panaszkodott, hogy a drága kliense tíz perccel az ülés előtt mondta le a bulit.
- Ne is mondd, nem találtál semmit - dörrent rá Szélboszorkára és látszott, hogy idegállapotban van.
A sárkányok a háta mögött rémülten integettek, hogy jobb, ha hallgat és veszettül fújták a füstöt.
Szélboszorka ezek után úgy döntött, hallgat a Kiskirálylány ötletéről, megvárja míg Széltündér lenyugszik a füsttől.
Mert minden jó, ha holnapra is marad mondanivaló.
#szelboszorka #futomesek