Futómese 5. rész: Időjárás Felelős Társaság

Gondolom, most már tényleg azt remélitek, hogy nem az eseménytelen Szélboszorka és Széltündér életének részleteivel jövök megint, hanem végre valami konkrét tényekkel a futást illetően. Sajnos megint bekavart a gonosz népség és ezt nem hagyhatom szó nélkül. Tegnap este kezdődött, amikor az Időjárás Felelős Társaság elkezdte bombázni a Szél lányokat az ónos eső hírével. Nyilvánvaló volt, hogy az Északnyugati Szél Boszorkánya van a háttérben, mert felcseszte magát azon, hogy az idióta futók összemászkálták a frissen felterített hótakaróját a HEGYÉN. Akkorára fújta magát, hogy elment a nagybácsikájához, aki az Ónos Eső Varázslója, de már visszavonult hosszan elhúzódó alkoholizmusa miatt. A banya rá akarta venni, hogy menjen el lobbizni az Időjárás Társasághoz egy kis ónos esőért, mert az már tuti megakadályozná a hegyháborgatókat vagy 'Urambocsá varázsoljon egy kis ónos esőt, csak úgy. Azért ettől még a Varázsló metilben ázott lelke is összerezzent, mert hát engedély nélkül elkövetni ilyet, az azonnali varázsló társadalomból való kizárással jár. A banya azonban hathatósan meggyőzte két liter almapálinkával és így az Időjárás Felelős Társaság bár nem tudta mi történhetett, de látva az eget, figyelmeztette a lakosságot. Széltündér igen nekikeseredett, mert ónos esőben nem lehet futni, oda a szerdai tarkószelfi. Pityeregve üldögélt a kályha mellett és válogatta szét a tiszta zoknikat a koszostól és valami Tündér keresztanyát emlegetett, aki segíteni szokott ilyen súlyos helyzetekben. Szélboszorka is emlegetett az anyját, de másokét. Sírva, dühösen lefeküdtek aludni. Mekkora öröm és boldogság volt reggel, amikor látták, hogy nincs ónos eső csak szép fehér hó. Valószínűleg a varázsló elcseszte. Tuti, hogy a vén szittyós késlekedés nélkül elfogyasztotta az összes pálinkát és összekeverhette a varázsigéket. Szélboszorka viszont késlekedés nélkül a futócipőt kapta fel és elindult a Kiskirálylányhoz. Biztos, hogy az Északnyugati Szél boszorkánya kármentesítésként még nyomott egy "Ne takarítsátok el a havat" bénító bűbájt a városra, főleg a közterületfenntartó egyletre, mert nem nagyon tisztogattak az utakon. Kivéve egy pár nyugdíjas manót - mint például a Gellért szálló mindenese - akikre már nem hat a boszorkányok bűbája. Ők szépen sepergették a járdákat. Szélboszorka a változatos útviszonyoknak megfelelően szaladt a Kiskirálylányhoz és boldogan ölelték meg egymást, hogy ma is találkozhattak.

Mert minden jó, ha a vége hó.