Futómese 37. rész: Sárkányok mindenütt

Szélboszorka elment futni vasárnap reggel. Gyönyörű idő volt. Szokásos kör egy kis hegyezéssel. Nem ment túl hosszút, mert a takonykór még rajta volt. De ezen kívül már nem volt túl nagy baj.

Szombat estére viszonylagos lett a nyugalom a Szél lakásban. Zelma és Szélboszorka bringás kirándulása kiváltképp jól sikerült. Zelma ült hátul, Szélboszorka pedig tekert, ahogy bírt. Egy sárkány azért kurva nehéz tud lenni. Természetesen láthatatlan volt ezért az emberek meg csak nézték, hogy ez a kattant csaj meg miért erőlködik ennyire. Boszi gondolkodott rajta, hogy rájuk villantja Zelmát teljes sárkány mivoltában, de meggondolta, mert féltette a sárkánylányt. Ember formában nem lett volna olyan feltűnő, szinte észrevehetetlen a sárkánysága, csinos kis lányforma, helyes pofival, ha figyelmen kívül hagyjuk hatalmas nagy sárga szemeit, amelyekkel, mint a hüllőfélék általában, nem pislog. Ez még néha a lányokat is kiakasztja, amikor mereven bámul rájuk.

Zelma a kirándulás közben végig sztorizott.

- Tudtad Boszi, hogy azért, mert egy kicsit nyugi van, az nem azt jelenti, hogy a sötét erők nem dolgoznak? Francokat. Ott vannak mindenhol és kavarják a szart. Vannak a nagyformátumú gonoszok és a kisstílű, primitív aljadékok. De mindegyiknek az a célja, hogy az embereket ugyanolyan szar alakká változtassák, mint amilyenek ők. A nagyfőnök maga az Ördög, aki a Pokolban trónol és ott találja ki az okostelefont, az intimbetétet, a glutén érzékenységet, a valóság show-kat, a kétkulcsos AFA-t, a PIN kódot, a központosított gimnáziumi felvételit s a többi mocsok dolgot, amivel gyötrik az embereket.

S ott van még az öreganyja, aki a Banya Tanyáról irányt. Ő meg a bandája nem olyan agyafúrt, csak az apró basztatások nagymesterei ... - Zelma csak mondta, mondta.

Igazán mindenről tudott valamit. Például, hogy az időjárással szórakozni csak kispálya ezeknek. A Tinder, Facebook, említése már nem is sportértékű, de még mindig marad elegendő lehetőség. Kuponos szőrtelenítés, sajtos spagetti ízű fagyi, adóbevallás (ez évente ismétlődő, sose unják meg), fogszabályozó stb.

Amikor Szélboszorka és Zelma hazaértek, a sárkányok mesélték, hogy nagyon élvezték a sulit. Széltündér nem volt olyan elégedett, kicsit zavarta, hogy a sárkányok - bár láthatatlanná kucorodtak a sarokban - pukkadozva röhögnek minden előadáson. A tudattalan mélységeiről volt szó és azon röhögtek, hogy milyen naiv elképzeléseik vannak a varázstalanoknak arról, mi is az a tudattalan. Megígérték Széltündérnek, hogy ha ott maradhatnak náluk, akkor beavatják ebbe a titokba.

- Nem tudunk hová elpakolni tizenkét sárkányt, Tündibündi! - puffogott Szélboszorka, amikor Széltündér kérte, hogy maradhassanak a sárkányok, mert a tudattalan megismerése nagyon be van akadva nála - Már wc-re sem tudok menni, hogy ne találjak ott egy sárkányt!

Morgott még egy kicsit, de aztán beletörődött, mert be kellett vallania, őt is nagyon érdekelte, amit a sárkányok tudhatnak. Eddig csak Zelmát ismerte közelebbről, de ő eddig elég zárkózott volt. Most amióta ilyen nagy a sárkány-járás náluk, Zelma is felszabadultabbnak tűnik.

Legyen hát, gondolta, sok jó sárkány kis helyen is elfér.

Végül nincs is itt semmi rossz, mégis mennyi lett a jó!