Futómese 36. rész: Mágikus influenza

Szegény Szélboszorkát ág is húzza, átok is veri. Alig vakarta le magáról a Torokgyulladás átkot, már meg is szórták a Nátha átokkal, ami ráadásul ocsmány zöld takony formájában érkezett. Egy "Csakazértis" szerda reggeli futással még bepróbálkozott, de az Északiszél Boszorkánya is korán kelve kezdte el fújni a magáét, aztán kényelmesen leült a Korzóra és végigröhögte, ahogy Szélboszorka küzd. Mert az bizony küzdelem volt, drágáim, nem is akármilyen. Az orra szegénynek - habár messze nem egy piszén pisze darab - teljesen off volt. Nem részletezem mi minden akadályozta a levegő szabad áramlását, mert a lényeg, hogy teljesen alkalmatlan volt levegővételre. Van még egy másik lyuk az ember fején, adódik, hogy akkor tátott szájjal fusson. Ez viszont szélben elég szar ötlet. Egyrészt mert kicsit gyorsabban jön a levegő befelelé, mint ahogyan az kényelmes lenne, másrészről azonosítatlan repülő tárgyakat hoz magával, amit nem szeretnénk a szánkban landoltatni. Kiskirálylány mondott egy-két linket, ahol gyógyító főzetek receptjei vannak, ami nagyon jól esett neki és a Lánchídon átérve a levegővétel helyzet is javult, mert sütött a nap és szél sem bírt el a hegyekkel.

Csütörtökön aztán le kellett vonnia a következtetést, hogy most már nem csak az ág húzza, hanem valami más erő is. Mégpedig az ágy felé. De minden rosszban van valami jó, csak meg kell keresni, ahogy mamám is mondta mindig, miután módszeresen kiszedte a fasírtot a karalábéfőzelékből.

Szélboszorka is eldöntötte, hogy pozitív lesz, keresi a jót és végre elolvassa azt a tengernyi emilt ami rászakadt a héten, meg azt a pár könyvet, ami minden nap megveregeti a vállát, hogy "hahó, engem hétvégéig el kellene olvasnod!". S mindezt a kinyúlt pizsamájában, taknyos papírzsepi-pillangókkal, vödörnyi teával, kávéval körbevéve, otthona békés egyedüllétében teheti.

Na persze, megint csak Boszorkány tervez, a Magasságos Teremtő meg rendez. Szélboszorka amúgy nem feledékeny, naiv vagy figyelmetlen, de most valahogy a náthával járó zöld anyag körbefolyhatott ott benn és figyelmen kívül hagyta, hogy Széltündér fejében ilyenkor elindul a vezérhangya és azt senki meg nem állítja, nekiáll főzeteket készíteni, mindenféle hókuszpókusszal jön és határozottan elutasítja, hogy magára hagyná szegény beteget. Másrészt Kasha, Zelma és Ríma is eléggé jól érzik magukat a Hegy alján, egyelőre maradtak, s Zelma empátiája - nincs rá jobb szó - félelmetes. Azonnal megbetegedett Ő is. S ha egy sárkánylány náthás, az bizony nagyon komoly, pedig csak egy feje van. Így lett a békés szanatóriumozásnak tervezett pár nap helyett bolondok háza a Szél lányoknál.

A legnagyobb durvaság: senki nem futott napokig. Ez a tény bizony mindenkire rossz hatással volt. Ennek következtében az egész lakás tele lett gyógyfüvekkel, kencékkel, egy fontoskodó ápolóval, egy beteg sárkánnyal, egy szótlan párduccal és egy - mindezektől - elgyötört boszorkánnyal.

S az ág még ennél is tovább húzta szegényt.

Zelma annyit tüsszögött a közös tudatmezőbe, hogy eljött látogatóba pár sárkány. Ajándék nélkül nem jönnek, de számukra ez csak könyv lehet. Az olvasnivaló végtelen sora tovább nőtt és a sárkányok beterítették a teret. Nem egy szokványos látvány, hogy akárhová nézel a lakásban egy sárkányt látsz, kávézni, teázni, beszélgetni.

Aztán Széltündér egyik páciense is mindenképpen igényt tartott a heti terápia-adagjára. Alapvetően köszönetet mondhatunk a Tudattalanunknak, hogy nem rúgja ránk naponta páros lábbal az ajtót. Sajnos Hisztériás Úr Tudattalanja nem volt ilyen jólnevelt és a héten igencsak előtérbe tolta magát. Határozottan ragaszkodott a terápiához, begyömöszölve magát a sárkányok és a párduc mellé.

De mindig van lejjebb, mert ezek után Ríma - rá egyáltalán nem jellemző módon, elveszítve minden eleganciáját - összebalhézott Dunyhával.

Hát talán megértitek, hogy ezek után elkerülhetetlenné vált egy határozott rendrakás. Szélboszorka a tűsarkaira állt és szombaton Széltündért az összes sárkánnyal együtt - kivéve Zelmát - elzavarta iskolába. Rímát elküldte egy harminc kilométeres körre futni. S miután ez mind megvolt, levette a tűsarkút, sportcipőt húzott, felültek Zelmával Széltündér bringájára és meglátogatták Kiskirálylányt.

Mert minden jó, ha a végén mindenki ott van, ahová való.