Futómese 35. rész: Boszorkák és tündérek DNS-e

A mai nap csupa találós kérdéssel indult. Először is melyik vasorrú, gyerekriogató rusnyaságnak pattant ki a nagyfrekvenciájú gógyijából, hogy torokgyulladással verik meg Szélboszorkát? Másodszor, miből gondolták, hogy ez akármennyire is vissza fogja tartani a futástól? Harmadszor, mi a megmeredt macska farkáért kellett már megint a redva szelet végigsüvöltöztetni a korzón? Úgy fújt a megátalkodott, hogy a csinos kis nájlonszatyrot a szemetesből úgy kikapta, mint frutti a fogtömést, aztán meg - hova máshova - fellibentette a Kiskirálylány fejére. Szélboszorkának kellett megint leszedni a szégyent és gyalázatot Kiskirálylányról. Ma ráadásul csak egy gyors köszönésre tellett a két leányzó között, mert a torokgyulladás és az északnyugati szél érezhetően nem volt kompatibilis.

Viszont a kettes számú kérdésre most már tudjátok is a választ. Semmi nem tarthatja vissza Szélboszorkát a futástól, pláne, hogy megint itt van vele a párduc. Boszi nagyon szeret Rímával futni, ráhangolódni, ahogyan érzi maga mellett a nagymacska harmonikus mozgását. Meg eléggé fenszi is egy párduccal futni még ha csak azok látják is, akinek van egy kis varázsgénje.

Hohó, varázsgén! Erről jut eszembe, Széltündér egész nap Zelmát nyaggatja infókért. Mégis könnyebb egy sárkányt kikérdezni, mint kiolvasni egy egész varázskönyvtárat. A tudásátadás eredményeként arra jutottak, hogy a macskák és egyéb segítők terepmunkája alapvetően jól jön, de tisztán statisztikai alapokon nyugszik. Mert a boszorkányság és a szilikonszáj nem százszázalékban korrelál, ez tény. Nem kell, hogy boszorkány legyen valaki, elegendő egy bizonyos foka az ostobaságnak, ahhoz, hogy egy csomó pénzért halszájat varázsoljon magának. Ja, erről meg az jut eszembe, hogy Panni néni unokája mondja telefonon a "barinőjének", hogy már nem menő a csücsörítés az Instán, most a halszáj megy. Na, csak szólok.

De mindig elkevergek. Ott tartottam, hogy a különböző terepmunkák, vizsgálódások, nyomozások is rendben vannak, de ami holtbiztos a kategorizációnál, az a DNS vizsgálat, természetesen. A boszorkány-, tünde-, kobold-, troll- és satöbbi DNS-e különbözik, így nincs mese, kiderül, ki hová tartozik. Csak felnyalsz egy bélyeget, rajta a DNS-ed, be a laborba és már készen is vagyunk. Na, de erről is mi jut eszembe? Megy a Youtube és mindig beletrollkodnak egy-egy reklámot. Mostanában az a reklám megy, hogy kiderítheted a származásod csak meg kell nyalnod valami papírcsíkot, aztán jön az eredmény, hogy tíz százalékban finn, öt százalékban maszáj, tizenöt százalékban csecsen (na, itt már megbántad, hogy kérted a tesztet) és a maradékban meg a fasz se tudja honnan származol, úgy összekeveredett a vizsgálati anyag. Magasságos Teremtő, kinek jut eszébe ilyen ökörség?

Visszatérek. Szóval a DNS vizsgálat lesz az alapja a kategorizációnak, de azért a megfigyelés is nagyon szükséges, mert vannak a keverékek, mint például Szélboszorka és Széltündér is és ott bizony az életfilozófia dönti el, melyik oldalra is áll valaki.

- Ez nagyszerű, Zelma! Kiváló munka Tündibündi - mondta Szélboszorka, amikor este hazaérve elétárták a nagy felfedezést - de hogyan fogjuk ezt benyalatni mindenkivel? Szó szerint!

- Nos, idáig még nem jutottunk el és azt reméltük együtt valahogy csak kitaláljuk! - válaszolták.

- Na, Minden Boszorkányok Anyja! Most segíts még egy kicsit! - sóhajtott fel Szélboszorka.

Mert csak akkor lesz minden jó, ha sikerül a kategorizáció!