Futómese 34. rész: Még egy sárkány és egy fekete párduc

Lehetett volna ez a vasárnap reggeli futás egy - a szürke egyetlen árnyalatában elkövetett - majdnem tizennégy kilométeres totyorékolás is. Lehetett volna, ha nem történnek egészen meglepő dolgok reggel a Szél lányoknál s ennek következményeként egy Újbuda kör Gellért-heggyel, Kiskirálylánnyal, Feneketlen-tóval. Plusz egy láthatatlan sárkánylánnyal és egy szintén láthatatlan fekete párduccal. Futottak együtt boldogan, ahogyan régen. Tudom, most azt mondják, hogy akkor Szélboszorka nem is egyedül futott. De majd mindjárt elmagyarázom, hogy úgy volt ez, mint a bíró lányával Mátyás király meséjében, hogy egyedül is futott, meg nem is.

- Hé, Tündibündi, el tudnád mondani, mit keres az étkezőasztalunknál két sárkány és egy fekete párduc? - nézett meglepetten a tesójára Szélboszorka, amikor reggel bebotorkált a konyhába.

Kivételesen jogosan volt kiakadva. Elszalad tegnap a hegyre, hogy pár percet csit-cseteljen Kashával, kifejezetten a sárkányok rehabilitációs projektjének érdekében és ma reggel már itt is találja a Hárs-hegy Fasárkányát a kedvenc étkezőszékén. Ráadásul nem egyedül.

- Nem volt más választás, a sárkányokat mindenképpen be kellett vonni - nyugtatta Széltündér.

- Bevonni, igen. De azt nem mondtad, hogy dumálok vele és aztán levakarhatatlan lesz. És Zelma? És Ríma? Ők hogy kerültek ide? Nem lehet, hogy jó pár infót elfelejtettél megosztani? - Szélboszorka kezdett dühös lenni.

- Oké, oké. A sárkányok kollektív tudattal rendelkeznek, ezért egy ilyen beszélgetés végigrezonál az egész nemzetségen. Így tudhatta meg Zelma, hogy segítségre van szükségünk - magyarázta Széltündér.

- És Te Ríma? - de már nem is várt választ, csak legyintett a fekete párducra nézve Szélboszorka - Na, bammeg, egy sárkány és még egy sárkány és még a fekete párducom is.

- Éhesek vagytok, mi? Van itthon ennyi virsli, Tündibündi? Vagy mit fognak enni?

Széltündér nem nagyon tudott mit mondani, őt is meglepte a kis kompánia, amikor becsöngettek reggel. S igen, azt hiszem, itt most talán szükséges lenne egy kis magyarázatra. Rímát Szélboszorka találta ki magának, mert az egyszerű házimacska kevés volt, kellett egy jó nagy fekete párduc. Aztán valami bájbaj történt és Ríma valahogy valóságos lett, annyi szerencsével, hogy el tudta tüntetni magát, ha kellett. Másrészt, amikor a Szél lányok még pólyások voltak, tündér nagymamájuk talált egy elhagyott kisbabát a kertje hátuljában. Ő volt Zelma. Szerencsétlen kis vakarcs volt, de a mama tünde szeme felismerte benne az alakváltó sárkányt. Róluk csak annyit kell tudni, hogy fel tudnak venni emberi formát, sárkányformát és láthatatlanok is tudnak lenni. Eggyel több vagy kevesebb, gondolta a nagymama, az már mindegy, vajaskenyér jut mindenkinek, s így a három lány együtt nevelkedett. Egy boszorka, egy tündér és egy sárkánylány. Remekül kijöttek egymással egészen fél évvel ezelőttig, amikor a dolgok szerencsétlen állása miatt Ríma valahogy nagyon elmacskásodott, Zelma meg igen elsárkányosodott. S amikor egy nap rohadt nagy balhé kerekedett mert Széltündér és Zelma igencsak eltérő állásponton voltak egy érzelmi ügyet érintően, akkor Zelma átmenetileg elköltözött. Szélboszi meg kurva rendes volt vele, mert odaadta neki Rímát, hogy ne legyen egyedül.

Tegnap pedig, amikor Kasha megtudta, hogy lesz valami okosság a rehabilitációjuk ügyében, beletolta a sárkányok kollektív tudatmezőjébe, hogy mi készül. Így persze megtudta Zelma is. S jött. S ha Zelma jön, akkor jön Ríma is.

Így lett, hogy a mai vasárnap reggelre összejött újra a brigád. S egy bónuszsárkány is. S ha már itt vannak, Szélboszorka azt gondolta, maradjanak. Úgyis háború lesz. Legalább már van csapat. Azzal most nem kívánt foglalkozni, hogy mi lesz, ha Dunyha észreveszi, hogy Ríma visszajött. Kicsire nem adunk, gondolta és inkább elindult futni. S ha már itt voltak Zelma és Ríma is vele tartott, ahogyan régen. S a szürke vasárnapból mindjárt színes vasárnap lett.

Mert minden jó, ha van veled egy-két szellemfutó.