Futómese 32. rész: Kémmacskák
Kettes mágia megvan? Annyira nem lep meg, ha nincs. Vagy esetleg megvan, de az ostoba ezoterika világából beugrik valami ótvar magyarázat arról, hogy mondjuk például "Ha az egy pár zoknid két darabból áll, akkor nemsokára Te is megtalálod a párodat!". Na ez ám a nagy tutiság. A népek meg bekajálják és még fizetnek is az ilyesmiért pedig az ezoterika apjafaszát sem tud az igazi varázsvilágról.
Az igazi varázstudomány önzetlenül, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül áll mindenki szolgálatára. Természetesen ez a jó oldalra igaz. A sötét oldal pedig duplán bűnös, mert csak ocsmány dolgokra, a szerencsétlen emberek és minden más rendes teremtmény szívatására használják a "tudományukat" és ráadásul ezt az egész ezoterika dzsuvát is ők öntötték a nyakunkba.
Ehhez képest, amikor csütörtöki Kiskirálylánylátogatós futásáról hazatérve Szélboszorka az év Második hónapját összegezve látja, hogy 222,2 kilométert teljesített, na, drágaságaim, az az igazi mágia.
Február utolsó két napját is még tisztességen lefutva hozta össze ezt a varázslatos számot, maga számára is igencsak meglepő módon.
- Figyelj már Tündibündi - mondta a tesójának - ez a banyaüldözés nem is olyan rossz dolog, megmozgatja az ember boszorkánylányát rendesen. Te is belehúzhatnál!
- Belehúzhatnék, ha nem nekem kellene csinálnom a teljes nyomozást, kategorizálnám ezt a nagy zűrzavart, kidolgoznom a haditervet és ... Á nem is sorolnám tovább - morgott Széltündér.
- Műbalhé, imádod ezt csinálni, okoska!
- Szállj le rólam! Miért kell folyton engem csesztetned? Kiürült az ofisz? - méltatlankodott Széltündér - Sokkal fontosabb kérdés, hogy láttál-e futás közben az elmúlt napokban macskákat? S ha igen, milyeneket?
- Macskát? Már hogy a túróba ne láttam volna, minden reggelre jut legalább öt-hat és akkor Dunyhát, Panni néni katatón macskáját még nem is számoltam. Bár szerintem nem is számítható macskának, tekintve köztudott származását - válaszolt meglepetten Szélboszorka - De mi a francért érdekelnek most ennyire a macskák?
- Nem engem érdekelnek, Téged kellene, hogy érdekeljenek. Milyen színűek voltak? - folytatta Széltündér a kihallgatást, a feltett kérdést hanyagul kikerülve.
- Macskaszínűek - Szélboszorka most már nagyon nem értette mi végre ez a nagy macskamánia.
Széltündér elővette legszuggesztívebb nézését és kitartóan tartotta tollát a papír fölött.
- Figyelek, Boszi!
- Na jó, megpróbálok emlékezni - mondta és valójában nagyon ráncolta a homlokát - Oh, Minden Boszorkányok Anyja! Ne már, tényleg! Fekete volt mind!
- Látod a nagy rohangálásban eltompultál kicsit Drágaságom! - Széltündér csak lassan bólogatott - Nem vetted észre, pedig kiverte a szemed! Amúgy a macskákat én küldtem ki terepmunkára. Segítenek a nyomozásban. Az a dolguk, hogy mindent megfigyeljenek és esténként lejelentik. Már egész jó kis anyag összeállt. Segítened kellene majd feldolgozni, mert nem sok időnk van, most már végérvényesen itt a tavasz és nem szabad, hogy a gonoszság belerondítson. Csak mondom, a macskák már nem prüszkölnek a "tündérszagomtól" s bár megbízhatatlan egy banda, de azt mondták a mi oldalunkon állnak a háborúban, mert a Banyabanda szemétségeit már ők is unják. Semmibe sem veszik őket, még a koboldokkal is jobban bánnak, pedig ősi idők óta minden tisztességes boszorkány tiszteli a macskákat. Mondjuk a rusnya banyák senkit sem tisztelnek.
S ebben tündérkénknek teljesen igaza van. Még a természet törvényeit is megpróbálják összezavarni. Tavasz van és ahelyett, hogy a futók boldogan futhatnának bele a felkelő nappal együtt a reggelbe, szemben találják magukat a köcsög széllel, amivel mindig jön az Északnyugati Szél boszorkánya. A többi seggfej meg teleszórja a korzót üres és törött piásüveggel, kutyaszart rejtenek el mindenhol. S a japán zombihadsereget is egyre nagyobb számban terelik ki. Pedig most nagyon kell mindenkinek egy szép tavasz! Na ezért kell a háború. Mert anélkül nem nyugszanak le. Le kell nyomni őket.
Mert minden jó, ha minden banya oda kerül, ahová való.