Futómese 29. rész: Telihold és fejfájás

Szélboszorka olyan fejfájásra ébredt, hogy csillagok táncoltak kánkánt a szeme előtt.

- De ez nem a Moulin Rouge, faszom! - s már ugrott is bele a futócipőbe. Fejében egyébként lakik egy helyes kis brigád, akikkel jól el szokott éldegélni, de ez a nyomás, ez nem tűnik jó dolognak.

Bizakodott benne, hogy a Kiskirálylányig legalább tompul a fájás, de mintha valami bantu törzs járná a termékenységi táncát fenn, majd szétrepedt a feje.

- Óh, fejfájás? - nézett bánatosan a Kiskirálylány, amikor odaért hozzá - most olyan vagy, mint az emberek általában. Kedvetlen és morcos. Nincs valami bájitalotok erre?

- Fogalmam nincs, ehhez Miss Könyvmoly ért - természetesen Széltündért értve ezalatt - De megkérdezem ha hazaérek, valami csak van.

Érdekes, hogy futás közben mintha csillapodott volna, de ez csak átmeneti volt és amint levetette a futócipőt, újra a csillagok verdesték a szemét kívül-belül.

- Tündibündi, tudsz valami varázsszert erre a nyomorult fejfájásra? - kérdezte Széltündért, amikor hazaért.

- Fáj a fejed? - lepődött meg Széltündér - Egy kis vizes borogatás, esetleg egy tea?

- Mi van? Te eddig hol voltál? Szatyorban? - nézett Szélboszorka döbbenten a tesójára -Kegyetlenül görcsöl a fejem, te meg borogatni akarsz?

- Jól van, azért nem kell bunkónak lenni - Széltündér kezdte felkapni a vizet, de azért belevetette magát a Nagy Varázskönyvbe.

A könyvekben sosem csalódott még, s lám-lám most is megtalálta a megoldást. Azt már tudjuk, hogy a Szél lányok tündérek és boszorkányok is egyszerre, Szélboszorkában több boszorkányvér folyik. A kulcs pedig a Telihold. A drága pufókra dagadt égitest, amelyért a banyák eléggé oda vannak. Felpattannak a seprűjükre és vijjogva lovagolnak el a Szent Gömböc előtt. Kivéve Szélboszorkát. Egyrészt mert nem olyan családból való, aki vijjogna. Másrészt a seprűje - a méltán híres Póknyál II-es - áldozatul esett a télnek és eltűnt, azóta sem került el. Harmadrészt, a vére csak részben boszorkányvér ezért nem vonzza annyira a Telihold, hogy előtte repkedne. De a Nagy Szent Gömböc hatását nem lehet teljesen kivédeni, így szegény Szélboszi fejét ugyancsak megkínozza.

- Találtam valamit - jött be a szobába Széltündér.

- Na és mi az, ütögessem száraz csirkelábbal? - morgott Szélboszorka.

- Tényleg bunkó vagy - de azért elmondom - egyrészt, amikor fogyni kezd a hold, elmúlik. Addig pedig nevetned kell, amennyit csak bírsz. Kacagj, röhögj, hahotázz, bármin, amin tudsz. Ennyi.

Na ez jó, mert itt aztán mindig van röhögnivaló.