Futómese 28.rész: Tavaszi depi

- Hé, Miss Könyvmoly, mi lenne, ha ma Te ugranál be a Parley topánkádba és Te nyargalnál fel Böskéhez? - kérdezte morcosan Szélboszorka ezen a napfényes gyönyörű vasárnap reggelen.

A konyha felől semmi válasz.

- Hahó, Tündibündi, megkukultál? - ment be hozzá Szélboszorka.

Széltündér a "Depisvagyok" zsámolyon üldögélt és óriási krokodilkönnyeket morzsolgatott a szeme sarkában.

- Na mi a franc van? Miért bőgsz? Összezsíroztad valamelyik szent könyvedet? - Szélboszi próbált viccelődni, de gyanította, hogy ez most nem fog menni.

- Picsába a könyvekkel, a faszom kivan már velük! - váratlan szavak Széltündértől - Már bocs, hogy lenyúltam pár remek szófordulatodat, de már tényleg teljesen kivagyok! Olvasgatunk itt meg próbálkozunk mindenféle írásokkal, de eredménytelenül. Az elcseszett varázskönyvünk is cafatokban, pont a fontos oldalakat tépte ki valaki. Közben itt a tavasz és én semmit nem tudok tenni. Az idióta Mr Tinderszökevény Ghost-ok a Pernahajder klubból tömegével jelentek meg, azt hiszik megvillantanak pár jópofi szöveget és lányok tömege omlik a lábuk elé. Ja és persze ez sajnos sok esetben így is van. Az szuper, hogy mi boszorkány- és tündérivadékok átlátnak az ilyesmin, de a többi szerencsétlen nem. Be sem merek menni holnap a rendelőbe egy ilyen napfényes hétvége után. Verbális öngyilkosságok tömege vár. S ráadásul a királyfi is még mindig börtönben a Zakkant szigeten - omlottak a tündérkönnyek.

- Na, szerintem, menjél el szépen futni, az jó lesz Neked! - Szélboszorka már hozta is a Parley-t - Amúgy is, a nyavalyás varázskönyvbe is tényleg meg kellene szerezni a hiányzó lapokat és az Erdőtündékkel mégse én csacsogjak már, ha lehet. Tavaly nagyon felhúzták magukat, amikor belerondítottam a Manowar-ral a helyes kis hárfakoncertjükbe.

Széltündér maga is úgy érezte, jobb, ha elmegy futni. Nem volt egyszerű a történet, mert úgy tűnt, hogy az összes ember felment a hegyekbe és csak a japánok maradtak lenn a városban. Így nem volt egyszerű beszélni az Erdőtündékkel. Böskéig fel kellett szaladni, mert mióta az Északnyugati Szél Boszorkánya visszaköltözött a Banyatanyára, a kis tündérkék odabújtak el az emberek elől. A tömegeken átverekedve magát, Széltündér végre felért hozzájuk. Az azért szerencse, hogy nekik viszont csúcs a memóriájuk. Most is halálpontosan megmondták, hogy a varázskönyvről készült pontosan öt másolat. Azt viszont nem tudták, hogy hol vannak.

- Bassza meg, most hogy fogjuk ezt kideríteni? - puffogott Szélboszorka, amikor a tesója visszatérve elmondta, mit tudott meg - Pedig most már rendet kellene tenni. Az undorító banyák, az Ördög és a hülye Ghost-ok. Sok lesz ez, Tüncikém! Kell az a könyv!

De ötletük sem volt. Elvesztek a nyomok.

Na, most van az, amikor semmi se jó.