Futómese 27. rész: Eladott lelkek

Szélboszorka egy szimpla szombati hosszú futásra készült, de Széltündér már reggel elkezdte basztatni ezzel az ördögüggyel. A péntek esti munkamegosztás ugyanis a megszokottak szerint alakult. Míg Szélboszorka elment megnézni a tizenhatodik századi metoo-ról szóló filmet, addig Széltündér belebújt a könyveibe s utánanézett a vöröspofájú patásnak.

A reggeli kávé mellett üldögélve igencsak gondterheltnek tűnt és próbálta megosztani aggodalmait, de Szélboszorkát nem lehetett visszatartani, mert végre kisütött a nap és a madarak is rázendítettek.

- Francba az Ördöggel, Tüncikém, végre egy autentikus mindjárt-tavasz-i reggel - rázta le a tesóját és indult is azonnal a hegyre.

Gellért-hegy, Szabadság-híd, a Duna korzó. Mire a Kiskirálylányhoz ért már eléggé bánta, hogy nem hallgatta meg a sztorit, mert úgy érezte, hogy tömegek adták el a lelküket az ördögnek vagy az szállta meg őket csak úgy, mindenesetre ez a sok vadbarom és baromné mind kitódult a napfényre és feltartóztatják őt.

Nem lehet tudni miért van ez így, de a futás rendesen megtolja az adrenalint Szélbosziban és enyhén szólva antiszociális lesz. A Kiskirálylánynak mindig el lehet panaszolni mindent, de ma még rá is várni kellett, mert turisták állták körbe hosszasan. Ha már így szóba került az Ördög, tőle is megkérdezte Szélboszorka, tud-e valamit a patásról.

- Csak annyit hallottam, amit pár varjú károgott, hogy az Ördögnek megjött az étvágya a lelkekre és most már maga is vásárolgat - mesélte a Királylány.

Szélboszorka párat körözött még a Feneketlen-tó körül aztán a kíváncsiság győzött és hazairamodott.

Széltündér baromi boldog volt, hogy elmondhatja, amit megtudott. Közben Panni nénihez is átment, hogy vallásügyileg tájékozódjon, de szegény öreglány nem sok infóval rendelkezett. Számára a vallás nem jelent mást, mint a bűn, bűnhődés és bűnbocsánat örök körforgását, ezért állandóan a mennyország és a pokol között rezeg. Néha megpihen a tisztítótűzben, de ha a katatón macskává alakult boszorkánya, akit egyébként Dunyhának hívnak, odaszarik a lábtörlőre, akkor olyan cifrát káromkodik, hogy máris indulhat a plébános úr mellé térdepelni.

Így a lányok csak a könyvekre és a szokásos weboldalra tudtak hagyatkozni. Régen is került már az Ördöghöz az emberek lelke így vagy úgy. Vagy az Ördög megszállta a szerencsétlen párákat és aztán jött eleinte az egyház és szórta rájuk a szenteltvizet, de nem sokra mentek vele, aztán egy idő után már csak a keresztet vethették rájuk. Egy ideje a pszichológia úgy gondolta átveszi ezt a nemes feladatot, de ők sem sok sikert könyvelhetnek el. Látszik, hogy keménytökű gyerek az Ördög. Aztán olyan is volt, hogy az ember valamiért önszántából adta el a lelkét valamiért cserébe. Óh, igen, a jó öreg Faustus doktor. De ő legalább emelkedett volt és megfontolt. Csak a halála után rendelkezhetett lelkével a patás és a jó doktor csak egy cseppnyi boldogságra vágyott. Most meg?

- Nők adják el a lelküket az Ördögnek, baszki. Cserébe kacsaszájat, Kardashian-popót, szélben libbenő hajat, lufi-mellet, alvóbaba-pillát kapnak. A férfiaknak legalább egy kicsit több agyuk van. Ők legalább pénzt is kérnek és csak utána nagyobb farkat.

- Agyat persze senki nem kért! - nevetett Szélboszorka.

- Naná, hogy nem. Amúgy eléggé nagy csalódás az Ördögnek, hogy egészen aszott kis lelkeket sikerült begyűjtenie. Most a banyákat vegzálja, hogy szerezzenek valami nagyvadat neki, ki van éhezve egy jó zsíros lélekre! - mondta Széltündér.

Hát én nem tudom, mi lesz itt, de lassan terjeszkedik a világban az új faj. Lelke nincs, de olyan csücsörítős, pucsítós szelfit tud, hogy maga az Ördög is megirigyelhetné.

De reméljük, hogy a végén minden jó, mert marad pár lélek, ami nem eladó.