Futómese 26. rész: Love is in the air

Most újra megbizonyosodhattunk róla, hogy a celebek és igazgatók lelke szart sem ér, hiszen mindössze két napi hó-, szélmunícióra volt elegendő az áruk. Ráadásul "Love is in the air". Tegnap olyan magasra emelgetett a cukiság- és szívnyomás, hogy a gonosz csürhe a városra ereszkedő rózsaszín köd elől lemenekült a Banyatanya barlangjaiba, szabadra eresztve a rózsaszín szellemet. Saját csapdájukba estek amúgy, mert ezt a fasza kis Valentin napot is ők engedték szétterjedni mindenhol a világban, amikor a tengeren túl már átszakította a zsilipet a szívecskés őrület. Na most kushadhatnak a föld alatt.

Már tegnap reggel is elég kókadtak voltak, az idő inkább állt mint járt. Szélboszorka eseménytelen futásnak nézett elébe, csak attól lett mérges, hogy valaki összerágógumizta Kiskirálylányt, majdnem lefagyott a keze, mire letakarította.

Ma reggel Széltündér is elment szaladni és - tuti nincs már lejjebb - szívecskés tarkószelfit csinált. De ahogyan mondtam, nincs mit tenni, akkora a cukiságnyomás, hogy az agyára nehezedett és még Szélboszorka szarkazmusa is csak egy legyintésre volt elegendő.

Amúgy a testvérek véleménye a rózsaszín köd ügyében erősen különbözött. Széltündér szerint a szerelem az igenis egy szép dolog.

- Képzeld csak el Boszikám, milyen gyönyörű az, amikor két test és a két testben két lélek egymáshoz közelít... Mint egy tánc. Csak szépen lassan forognak egymás körül, mindig egy picit közelebb. A szemükkel tartják egymást. Lassú tánc, lassú tánc... S ha valami mégsem olyan jó, akkor csak szépen visszalépnek és mindenki megy másféle. Talán egy másik táncba, talán csak egyedül forog tovább. De ha mégis jó, akkor lassan összeérintik a kezüket, összekapaszkodnak és együtt forognak tovább, amíg el nem szédülnek. S akkor a szédületben összeér lassan a válluk, a szájuk s egyszer majd a csípőjük is...S csak forognak, forognak... - mondta ábrándosan Széltündér.

- Ez meg mitől gombázott be ennyire? - gondolta Szélboszorka, de nem mondta ki, mert amúgy szereti a tesóját. Az ő véleménye továbbra is Guszti bácsiéval egyezik meg. Guszti bácsi nyugdíjas biológiatanáruk volt és a nyolcadikos felvilágosítóórán megkérdeztek, mi a fene van ezzel a szerelem dologgal.

- A szerelem drágáim? - tolta fel a szemüvegét az öreg - Hát az egy súlyos hormonális betegség, amit sok éven át tünetileg kezelünk. Aztán amikor már nem őrjöngenek a hormonjaink, akkor megtanulunk szeretni.

- Jót csak a szívével, szépet meg a farkával lát az ember, már ha hímnemű - így hangzik Guszti bácsi bölcsessége Szélboszorka megfogalmazásában.

Mert minden jó, ha van valaki, aki szeretnivaló.