Futómese 22. rész: Békák és királyfik
Szélboszorka teljesen rácuppant az esettanulmányok weboldalra. Bocsánat, de nem oszthatom meg a linket, mert csak a varázsvilág népe férhet hozzá, meg kell védeni, mert a hekkereknek semmi sem szent, aztán majd azt is szétbasszák, mint a magicbookline-t, aztán fuccs a jó kis kutatási anyagnak.
Boszi ma reggel később indult futni, már egészen világos volt. Tavasz lesz úgy tűnik mégiscsak. A nagy körforgásba még a banyák sem tudnak beleszólni, ők csak szemétkedni tudna, meg nehezíteni az ember dolgát. Az utcán is jó sokan voltak. Sajnos ma kifejezetten az emberiség seggfejebb része indult el reggel otthonról. Beszólogatás, járdán keresztbe állás, csikkpöckölés, rádudálás.
- Hülye csőcselék! - gondolta Szélboszorka nem hazudtolva meg morgós énjét - Főleg a faszik, miért ilyen bunkók?
A Kiskirálylányhoz érve - óvatosan, hogy ne vegyék észre - egy gyors diskurzusra megállt, hogy kipanaszkodja magát, milyen taplók a férfiak.
- Fellök, nekem jön, belefújja a képembe a füstöt - sorolja - van tipped, mi a szarért van ez?
- Hehe, eltúlzod - kuncogott a Kiskirálylány - sok az adrenalin benned a futástól! Nézd a jó oldalát a dolgoknak. Mondjuk, nem mindig lehet tudni melyik a jó oldal. Valahogy nem nagyon feltűnő.
Kiskirálylány látta, hogy Szélboszorka ma nem vevő a humorra, ezért elmondta, hogy hallott ezt-azt itt a korláton ülve, de fene tudja mennyi az igazság belőle. Mindenesetre állítólag a békák csókolgatásával van kapcsolatban.
Szélboszorka kicsit hitetlenkedett, de aztán hazaérve azonnal felment az esettanulmányok oldalra, rákeresett a #béka #királylány #csók hestegekre, hadd lássa mi a sztori. Ebből mocskosul sok van fenn, Szélboszorka csak nézett.
- Ez most komoly? - hüledezett Széltündérnek - hihetetlen, baszki, itt az összes csaj békákat csókolgat!
Szóval sztori volt rengeteg, de sikeres átváltozásról nagyon kevés esetben számoltak bele. Bezzeg a sikertelenekből jó sok volt és mind nagyon cifra. Van pár jellegzetes forgatókönyv, csak a gyakoribbakat említem.
Az egyik, amikor a leányzó királylánynak hiszi magát és meglátja szegény brekegő békácskát. Azonnal felfedezni véle benne a királyfit, aztán megcsókolja és uupsz, hát nem éppen királyfi lett belőle, hanem valami egészen más. Legjobb esetben egy átlagpasi. A leányzó, aki még mindig királylánynak hiszi magát, természetesen nem éri be ezzel a példánnyal, így útjára bocsájtja.
Másik eset, amikor a béka brekeg, jön is egy leányzó, de nem éppen egy széplelkű királylány, hanem a műszempillás démon és habár úgy lecsókolja, hogy na, de már az első csóknál lenyúlja a koronáját és aztán meg addig rázza, míg a bankkártyái után az összes aprópénze is kipotyog belőle és a végén még a gatyájából is kirázza. Aztán a lerongyolódott béka-királyfi is mehet az útjára.
Harmadik eset, brekeg a béka, jön a leányzó, de olyan ronda, hogy a királyfi inkább maradna béka, de nem bír elég gyors lenni és cupp, már meg is volt a smárolás. Királyfi aztán olyan szélsebesen elinal, hogy köd előtte, köd utána.
Végkövetkeztetés, hogy ezek a békából lett királyfik jönnek-mennek aztán az utcákon és egyáltalán nem túl jó fejek. Oda kellene figyelni, csajok, kit akartok királyfivá csókolni. Nagyon szaporodnak. Ha esetleg kérhetek valamit, azt például ne, aki egész nap a pocsolyában nézegeti magát. Tudom, kicsit önző dolog, de nem bírom a nárcisztikusokat.
A végén meg minden jó, mert nem lesz királyfi minden békából.