Futómese 16. rész: Hétköznapi ármánykodások

Ezek a Vízitündérek tudnak valamit. A nyugtató főzet nagyon bejött. Szélboszorka végre nem küldött el senkit az anyjába vasárnap este, laza volt, mint egy gumikötél. Isten tudja mit főztek bele az aprónépek, de hiába is kérdeznénk most már, mert hosszútávú emlékezetük nem lévén ugye, nemigen emlékeznének rá. Hacsak nincs receptkönyvük. Mert akinek nincs emlékezete, legalább legyen receptkönyve. Amúgy meg nem is nagyon kellene ezt főzögetni sokszor és hálistennek egy adag volt csak, mert rászokni azért nem volna jó. A tündebosziknak nem tesz túl jót semmilyen tudatmódosítás. Normál állapotban színvonalasan hibbantak csak, de ha túltolják a nyugtató vagy élénkítő anyagokat, akkor oda a színvonal.

Szóval tegnapra elmúlt a hatás, s kedvenc Szélboszorkánk sűrűn emlegette a boszorkányok öreganyját, hogy legalábbis baszódjon meg.

- Nyomi csürhe, pont hétfőn kell tesztnapot tartaniuk! Hajnalban ónos eső, oda a futás, aztán kis eső, aztán hó, aztán havaseső, megint eső, megint hó. Legalább eldöntenék miféle ocsmányság folyjon az égből! - Szélboszi morgott egész nap, sűrűn emlegetve még a könyörületes teremtőt is, mondjuk nem éppen méltó kontextusban.

Erről jut eszembe, hogy ti meg úgy cseppentetek bele ebbe az egész varázsvilág körüli kuplerájba, mint Pilátus a krédóba. Ez meg azért van, mert eddig nem gondoltam, hogy fontos lenne nyomasztani titeket azzal, hogy mennyi szart köszönhetünk a világ gonosz varázsvilágának. Olyan nagy és triviális dolgokról ne is beszéljünk, mint a háborúk, de egy szimpla hétfő is elegendő és jönnek az ónos esővel, mocsok széllel és a Tinderrel, hogy csak párat említsek. De még ennél is lejjebb tudnak menni. Mert bár az életetek alakulására van némi befolyásotok, de a narratívát nem ti írjátok, hanem például az utca végén lakó krákogó nyugdíjas matektanár, akit a rohadt banyák pálinkából szőtt hálóval cserkésztek be és csináltak belőle kémet. Na és ilyenkor megy a jelentés a vén fasztól, hogy "ez-meg-az", aztán a banyák kiötölnek valamit és másnap már be is kerülsz a gonoszság rutinjukba. Így járt Szélboszorka a söprűjével, Széltündér meg a bicójával. Mondjuk ők kivételes bánásmódban részesülnek, származásuk folytán és itt nem a kivételesen jóra gondolunk.

Ti is kapjátok azért rendesen, higgyetek nekem. Jól kiművelt átkok, csapdák, rémálmok, szar idő amikor futni mennél, cifrafosás, amikor egy bokor sincs, ahová beguggolnál. Ilyenek ezek, semmi elegáns kibaszás, csak ez a legalja szívatás.

Mára viszont mintha visszavonultak volna. Félő, hogy csak erőt gyűjtenek, mert eddig, s ez itt a lényeg, nem sokat értek el, ez azért látszik. A lakosság már tojik bele éppen milyen idő van, várja a tavaszt és ennyi. Amúgy sem kell parázni, kiművellek én majd benneteket varázshistóriából és akkor már nehezebb lesz kicseszni veletek.

Széltündér is érezte ma reggel, hogy az időt még a banyák sem tudják megállítani, közeledik a tavasz. Nem csúszott sehol, eltűnt a hó a Ménesiről. Még madárcsicsergés is volt reggel. Meg szép fényes ég.

Mert minden jó, ha végül elolvad az összes hó.