Futómese 15. rész: Széltündér és a vízitündérek

A boszilány is csak ember. Meg a tündérlány is. Vagyis tévedhetnek és gyarlóak is lehetnek. Tegnap óta az informátoraik jelezték, hogy a japók egy része nem japó, hanem kínai. Vagy lehet, hogy japó csak kínainak álcázza magát vagy fordítva. Faszomat már, ember legyen a talpán, aki kiismeri magát ebben a zűrzavarban. Azt hiszem emiatt a tévedés miatt igazán megbocsájthatunk nekik. De most tényleg, hatalmas király az, aki első ránézésre meg tud különböztetni két japánt egymástól. Én bevallom, ha csak az arcukat látom, még azt sem tudom néha eldönteni fiú-e vagy lány. Azt meg, hogy japán vagy kínai, azt aztán végképp nem. Így utólag kérnek elnézést a téves információkért a lányok, de egyébként is történetünk szempontjából valójában mindegy, így Szélboszi úgy döntött, hogy erre a témára most egy Leszarom tabletta pont jó megoldás.
- Foglalkozzon az apjafasza a köcsög japókkal meg kínaiakkal, kinek van erre ideje most, amikor már megint tolja a banya ezt a szar szelet - Szélboszi nem volt éppen elegáns kedvében.
Az a helyzet, hogy rohadt sok munkája lenne az ofiszban, de most Széltündérnek szeretne segíteni. Mindjárt itt a tavasz és a Tinderen szétdurrannak a hormontartályok és akkor majd jön a sok szegény pityergő leányzó, akiket átvertek a tinderszökevény hercegfiak, s szegény Széltündérnek tisztességes polgári foglakozása szerint ezeket kell majd gyógyítgatni. Boszi emlékezett egy főzetre, ami állítólag jót tesz Tinder függőség ellen, de nem emlékszik a receptre. Keresi a receptet, aztán még meg is kell rendelni hozzá az alapanyagokat.

- Hagyd, Boszi! Nem kell annyira küzdeni a Tinder ellen. Kell a szerelem! - magyarázta Széltündér.

- Nem vagyok ellensége a szerelemnek, Tündibündi, de hát a Tinder az a gonoszok műve - érvelt Szélboszorka - az biztos, hogy ezt az aljasságot is ők tervelték ki az emberiség ellen. Ki másnak jutna eszébe ekkora baromság? Jobbra húzok, balra húzok! Pfff.
Boszi a futást ma kihagyta, amúgy is Széltündér akart menni, mert szerette volna meglátogatni a Kopaszi-gáton lakó rokonaikat. A Vízitündérek aprócska népe távoli rokonság, de azért illik őket meglátogatni néha. A Kölyök-öböl mögött laknak a pöttyös gombaházakban. Széltündér kicsit szégyellte magát, mert már nagyon régen volt arrafelé.
Szerencsére nem egy haragtartó népség, mondjuk nem is tudnának, mert nincsen szegényeknek hosszútávú memóriájuk, csak rövidtávú, ami pár napot ölel fel. Így nem sok bajuk van, mindenre újra és újra rácsodálkoznak. Látnotok kellett volna most is, ájultra örülték magukat, hogy van egy távoli unokatestvérük, aki tündér. S fingjuk sem volt, hogy hívják. Információt kiszedni belőlük a fent említettek miatt lehetetlen, de egy kis nyugtató bájitalt adtak Széltündérnek, hogy este itassa meg Szélboszival, ha már ennyire kivan. Végül ez a futás is jó volt valamire.
Mert minden jó, ha van a rokonságban jóakaró.