Futómese 15. rész: Széltündér és a vízitündérek
A boszilány is csak ember. Meg a
tündérlány is. Vagyis tévedhetnek és gyarlóak is lehetnek. Tegnap óta az
informátoraik jelezték, hogy a japók egy része nem japó, hanem kínai. Vagy
lehet, hogy japó csak kínainak álcázza magát vagy fordítva. Faszomat már, ember
legyen a talpán, aki kiismeri magát ebben a zűrzavarban. Azt hiszem emiatt a
tévedés miatt igazán megbocsájthatunk nekik. De most tényleg, hatalmas király
az, aki első ránézésre meg tud különböztetni két japánt egymástól. Én bevallom,
ha csak az arcukat látom, még azt sem tudom néha eldönteni fiú-e vagy lány. Azt
meg, hogy japán vagy kínai, azt aztán végképp nem. Így utólag kérnek elnézést a
téves információkért a lányok, de egyébként is történetünk szempontjából
valójában mindegy, így Szélboszi úgy döntött, hogy erre a témára most egy
Leszarom tabletta pont jó megoldás.
- Foglalkozzon az apjafasza a köcsög japókkal meg kínaiakkal, kinek van erre
ideje most, amikor már megint tolja a banya ezt a szar szelet - Szélboszi nem
volt éppen elegáns kedvében.
Az a helyzet, hogy rohadt sok munkája lenne az ofiszban, de most Széltündérnek
szeretne segíteni. Mindjárt itt a tavasz és a Tinderen szétdurrannak a
hormontartályok és akkor majd jön a sok szegény pityergő leányzó, akiket
átvertek a tinderszökevény hercegfiak, s szegény Széltündérnek tisztességes
polgári foglakozása szerint ezeket kell majd gyógyítgatni. Boszi emlékezett egy
főzetre, ami állítólag jót tesz Tinder függőség ellen, de nem emlékszik a
receptre. Keresi a receptet, aztán még
meg is kell rendelni hozzá az alapanyagokat.
- Hagyd, Boszi! Nem kell annyira küzdeni a Tinder ellen. Kell a szerelem! - magyarázta Széltündér.
- Nem vagyok ellensége a szerelemnek, Tündibündi, de hát a Tinder az a gonoszok műve - érvelt Szélboszorka - az biztos, hogy ezt az aljasságot is ők tervelték ki az emberiség ellen. Ki másnak jutna
eszébe ekkora baromság? Jobbra húzok, balra húzok! Pfff.
Boszi a futást ma kihagyta, amúgy is Széltündér akart menni, mert szerette
volna meglátogatni a Kopaszi-gáton lakó rokonaikat. A Vízitündérek aprócska
népe távoli rokonság, de azért illik őket meglátogatni néha. A Kölyök-öböl
mögött laknak a pöttyös gombaházakban. Széltündér kicsit szégyellte magát, mert
már nagyon régen volt arrafelé.
Szerencsére nem egy haragtartó népség, mondjuk nem is tudnának, mert nincsen
szegényeknek hosszútávú memóriájuk, csak rövidtávú, ami pár napot ölel fel. Így
nem sok bajuk van, mindenre újra és újra rácsodálkoznak. Látnotok kellett volna
most is, ájultra örülték magukat, hogy van egy távoli unokatestvérük, aki
tündér. S fingjuk sem volt, hogy hívják. Információt kiszedni belőlük a fent
említettek miatt lehetetlen, de egy kis nyugtató bájitalt adtak Széltündérnek,
hogy este itassa meg Szélboszival, ha már ennyire kivan. Végül ez a futás is jó
volt valamire.
Mert minden jó, ha van a rokonságban jóakaró.