Futómese 10. rész: Hó, jég és Erzsi

A gonosz varázslók és banyák bandája - kiegészítve egy-két kretén kobolddal és manóval - lepukkant egy banda ám. Azt hiszik mindenki fosik tőlük, mert nagy viharokat tudnak kavarni és átkokat szórnak. Valójában ők maguk a frusztráltak, mert nincs rendes stratégiájuk, de még taktikájuk sem. Fogalmuk sincs a varázstörténelemről és csak kapkodnak. Most is mit csináltak?

Amikor végre magukhoz tértek a többnaposságból összeültek a kondér köré, hogy kifőzzék, mi a szarral tudnák a futók és mindenki más napjait megnehezíteni. És mit hoztak össze? A boszorkányok és varázslók öreganyja, aki már ezer évek óta ki sem lép a Boszorkány Tanyáról nyomatta, hogy "Jég kell nekik, jeget a talpuk alá!". Mivel semmi más ötletük nem volt, bűvöltek egy kis jégpályát a hegyekre és beszórták egy kis hóval. Erre tellett. Szánalmas mi? Persze a futók is bekajálták, a "Jaj de jó, van egy kis hó" sztorit, elindultak szaladgálni, aztán számolgathattuk a seggencsúszós sztorikat. Nekik legalább van mentségük, hogy rájuk szórták a futóappos átkokat a gonoszok.

Eközben Széltündér falja a mágiáról szóló történelmi és segítőkönyveket. Szélboszorka inkább a gyakorlati alkalmazást választotta és vasárnap megint felment Erzsihez, hátha valami konkrét dolgot is talál. Konkrétumok helyett aztán csúszkálhatott a hóval fedett jégpályán, amíg nem landolt egy bokorban. Dicsérjük meg azért, mert az "Álcázástan" tankönyvet péntek éjjel jól kiolvasta és hasznosítva az ott tanultakat, sapka-kapucni futónindzsa szerelésben ment fel, így az Északnyugati Szél boszorkánya nem ismerte fel és elfelejtett szelet kavarni. Annyira punnyadt volt az öreglány, hogy azt se vette észre, hogy egy mániás házimanó sóval felszórta az Erzsihez vezető ösvényt. Szélboszorka a kilátó tetejéről gondolta jól felmérni a terepet, de a gonosz erők böfögése még hatott és ocsmány ködbe burkolta a várost. Pár ágrólszakadt fát látott mindössze.

Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy pénteken a két Szél leányzó abban is egyetértett, hogy ennek az egész mizériának a banyák kompániájával csak úgy tudnak véget vetni, ha alaposan kinyomozzák a történelmi eseményeket és utánajárnak az okoknak. Ezért amíg Szélboszi a hegyen helyszínelt, addig Széltündér a nagy varázscsaládok történetét kezdte el olvasni. Nagy hír, hogy van új elektronikus könyvolvasója, így most oda töltögeti le a családfákat. A Futóbolondok királyának családjával kezdett. Nem is kérdés miért. Csak azoknak, akik esetleg már elfelejtették, Széltündér szerelme a Futóbolondok királyának fia, akit Zakkant szigetre zártak a banyák. Egyenlőre nem halad túl jól, mert annyi név van ezen a rohadt családfán, amennyi még a "Száz év magány"-ban sincs, pedig az nagy szó. Ráadásul, amit eddig megtudott, már attól tiszta para, mert ez a drága királyfi olyan felmenőkkel rendelkezik, hogy nocsak. Egyrészt anyai ágon tarahumara ősök, másrészt apai ágon Nurmi nagypapa. Szóval szegény lány bízik a varázsmesék egyik alapaxiómájában miszerint a végén úgyis "holtodiglan-holtomiglan", addig meg olvas.

Mert minden jó, ha működik az elektronikus könyvolvasó.