Futómese 1. rész: Az Északnyugati Szél Boszorkánya

Hol volt, hol nem volt, a Gellért-hegyen innen és a Villányi úton túl, élt egy Szélboszorka. Egy jegesen szeles téli napon mit gondolt, mit nem, elindult, hogy meglátogassa a Duna túloldalán üldögélő Kiskirálylányt.

Kiskirálylány egy elvarázsolt királylány volt, akit bronzszoborrá dermesztett egy rusnya átok és egy hideg korlátra ültetette a Dunakorzón. Szélboszorka nagyon szerette a Kiskirálylányt és félt, hogy ez a nagy szél még lefújja szegényt a korlátról, amin egyébként angyali nyugalommal szokott üldögélni és elviseli az idióta turistákat, akik mindenképpen vele és a háta mögött elrepesztő villamosokkal szeretnének szelfizni.

Szélboszorka futva szokta meglátogatni Kiskirálylányt. Ma is így tett, harcolva faggyal, süvöltő észak-nyugati széllel. Kezei lefagytak, arca kővé fagyott, de csak futott és futott. Át a hídon, a Szabadságon, át kutyapisin, törött üvegen, háromnapos száraz szendvicsen. Csak futott, futott míg a Kiskirálylányhoz nem ért. Két bamba, tökrészeg hajléktalant kivéve egyéb emberi lény nem merészkedett ki ebben a zimankóban, így Szélboszorka és Kiskirálylány bátran beszélgethettek. A hajléktalanok meg azt gondolták, hogy ez csak egy sima kora reggeli delírium és elmentek hugyozni a szomszéd fához.

Kiskirálylány jól informált volt és biztos forrásból tudta, hogy az Északnyugati Szél Boszorkánya fújja ezt az undorító szelet. Az Északnyugati Szél Boszorkánya a Gonosz Banyabanda egyik vezető boszija volt. A Gonosz Banyabanda pedig azok a mocsok varázstudománnyal bíró népek, akik a sötét mágiát űzik és ahol csak lehet bosszantják, kínozzák a varázstalan népeket.

Szélboszorka viszont azokhoz a mágikus képességekkel bíró csapathoz tartozott, akik sosem élnek vissza képességeikkel és amennyire lehet normálisan próbálnak élni.

A két lány megállapította, hogy ez a szélfújás nagy szemétség, ezért úgy döntöttek, hogy picsába a korláttal és a futkosással, elindulnak és megtörik az Északnyugati Szél Boszorkányának uralmát, aki ezt az undorító szelet fújja.

- Köcsög szél, rohadtul unom már! - mondta Kiskirálylány, majd leugrott a korlátról.

A hajléktalanok üveges szemmel nézték, ahogy a bronzosan fénylő Kiskirálylány és a rózsaszín kapucnis Szélboszorka elfutnak a Lánchíd irányába, megtalálni a rohadék Északnyugati Szél boszorkányát, hogy kitapossák a belét és kitekerjék a nyakát, de legalábbis pofán vágják a mocsok szél miatt.

Mert minden jó, ha két barátnő összetartó.