A bohóc

Pepita nadrág, pöttyös kabát,

felveszem a bohócruhát.

Piros orrot ragasztok,

szalmakócból hajat fonok.

Csetlek-botlok, trombitálok,

nagyon vidám vagyok, látod?

Nem látod? Hát hová nézel?

Mitől támad benned kétely?

Azt mondod csak megjátszom?

Átlátsz tarka álruhámon?

Hatalmas piros pöttyök alatt

a szívem hallgat, nem nevet, nem kacag?

Előtted hiába, el nem rejthetem

bohócruhám alá a félelmem.

S a szívem vágyát, hogy szabad lehessen,

magasban fenn Veled repülhessen!