Virtuális álarcok

Görgetem a képeket, mosolyt gyűjtök,

Pár soros profilokban álmot tükrözök.

Szemek helyett képernyők néznek csak vissza,

Valóság helyett egy digitális aréna.

A szavaknak súlya nincsen,

"Szia, hogy vagy?" – ez minden?

Eltűnnek, mielőtt megismerhetnéd,

Virtuális ködbe vész minden emlék.

Hamiskás profilok, félbe maradt álom,

A valóság ajtaját hiába várom.

Talán egyszer, valahol, tényleg meglátnak,

De addig csak üres szavakat szór a hálózat.

Szívek helyett emojik repkednek az éterben,

De a valós magány mégis itt ül az éjben.

Egy kattintás, és tovább görgetnek,

Egy sosem volt kapcsolat örökre eltűnhet.