Pletykák, álmok, remények

Megnyitottak a teraszok. Zelmának ez volt a hét híre, hurcolkodhatott ki a Kelet teraszára a könyveivel és laptopjával. Zelma, ha akarná se tagadhatná, tőrőlmetszett falusi lány volt. A falu szokásai, ízei, hangulata beivódott minden egyes sejtjébe. S ha jön az idő, megmozdul benne valami és eszébe jutnak a kislánykori élményei.

Mint például a tavaszi pletykafészkelés. Zelma nevezte el így és most eszébe jutott. Magda mama, Gizi néni, Julis dédi és az egész szomszédság május elején már minden este kinn ültek a templomkert előtt és onnan figyelték a falut kitartóan. Kivéve, ha esett, akkor az ablakon keresztül nézegettek kifelé, rögzítették fejben a látottakat, s megbeszélendőre másnapra átnapolták. Minden rendes falusi ház ablakában megjelenik egy fej, ha autó húz el a ház előtt, Ernő bácsi imbolyog hazafelé a biciklin a kocsmából vagy Szabó Katit megint egy másik egri fiú kíséri haza. Humán térfigyelő-rendszer. Azon aztán nem csúszik át semmi, ami ne lett volna detektálva.

Zelma a mama térdei előtt guggolt a pletykafészkelés alkalmával és próbált mindent megérteni, amiről a felnőttek beszéltek. Sok hasznosat és haszontalant.

- Hogy ez az Ernő nem szégyelli magát, minden nap szivornyázik a Juci kocsmájában!

- Majd a hónap végi fele nem szivornyázik, mert egy huncut fillérje se marad, mind oda hordja annak a nagyseggű Jucinak!

- De a Juci is!  A szomszéd faluban főzeti a pálinkát, oda hordja a buggyant almalevet! Oszt azt hiszi nem tudjuk.

- Ki tudja mit főznek bele, a sok ember meg megy a pálinkáért, mintha madzagon húznák!

- A Bagi Ellának meg hetet ellett a macskája pedig még csak kétéves!

- Kétéves! Honnan az anyja picsájából tudná Ella, hogy hány éves a macskája? Amíg meg nem ellett, azt hitte kandúr.

Na ezen már nevetett mindenki, Julis dédi majdnem leesett a padról. Zelma pedig eldöntötte, hogy szerez egy cicát Ella nénitől. A kis feketét aztán elnevezte Bagirának, mert úgy villogott a szeme, mint a fekete párducnak. Szóval mindenképpen hasznos volt a pletykafészkelés, na.

Zelma megtanulta, hogy ha az ember lánya kiül a világ szélére, akkor onnan szemlélődhet és láthatja mi minden történik és sok hasznosat is hallhat. Itt a nagyvárosban nincs pletykafészkelés, de a kávézó terasza mégis mindig tartogat egy-két érdekes pillanatot, percet, amiből ihletet lehet szerezni.

Zelma már hetek óta kizárólag a fantáziájára hagyatkozhatott az írást illetően, így természetes, hogy csak sárkányokról, démonokról és futkosó boszorkánylányokról tudott írni. De most, végre, kinyílt a világ. Csütörtökön aztán biciklire pattant, hátára kapta a laptopot és könyvet rejtő hátizsákot és irány a terasz. Volt hely, kávé, napsütés, enyhe szél és szabad hely a bicikliparkolóban. Majdnem tökéletes. Skandalum, de elfogyott a mindenmentes Snickers torta.

Még csak a kávé felénél tartott, amikor egy néni megkérdezte, leülhet-e hozzá. Kevés hely volt, csak a terasz működött, ráadásul egymástól két méterre az asztalok, mindenhol ültek. Zelma bólintott és a néni helyet foglalt. Kérdezte mit csinál itt egyedül, Zelma válaszolt, bemutatkoztak egymásnak, aztán elkezdtek beszélgetni.

Az öreg ördög se tudja, hogy miért, de olyan kedves volt a hölgy, olyan természetes egyszerűséggel és őszinteséggel faggatta Zelmát és még Magda mamára is emlékeztette, hogy a lány kicsit zavarba jött, de azért próbált válaszolgatni.

- Oh, kedvesem, maga szomorú, de ne keseregjen, ezt a világot nemcsak a vakmerőknek, nagyszájúaknak, bátraknak és hangosaknak teremtették! Nem bizony!  A csendesebbeknek, szemlélődőknek és önfejűeknek is jut benne hely. Nélkülük nem lennének árnyalatok, kimondatlan szavak, amelyek szabad teret hagynak a képzeletnek - folytatta a néni - ilyenekre is szükségünk van.

- Ez igaz - lazult el egy kicsit Zelma - azt olvastam, éppen az álmodozók tudják legjobban, hogy a az igazi nagy kalandok a szívünkben játszódnak le.

- Igen, Édesem, de nem elegendő az ábrándozás, az ember egy idő után felhagy vele és a valós dolgok után néz. Írni attól még írhat, amit kitalál. De illúziókat kergetni, azt nem szabad.

- Mi a különbség a remény és az illúzió között? - Zelmának már könnyes lett a szeme.

A néni együtt érzően nézett rá, aztán megkérdezte, mi a gond.

Zelma maga sem értette miért, de bizalmat szavazott a kedves, öreg hölgynek és rábízta magát a bölcsességére. Mesélt neki a férfiról, aki most olyan távol van tőle s úgy tűnik nem is szeretne közelebb kerülni és ez fáj. Nem tud rosszat gondolni róla, nem akarja zavarni, megérti és engedi, hogy tegye, amit szeretne és éljen, ahogy szeretne, de még reménykedik. De mi van, ha ez nem remény, hanem illúzió.

- Ez bizony rosszul hangzik, ne csapja be magát lelkem! - a néni szomorúan nézett és csóválta a fejét.

- Lehet, hogy meg sem érdemlem - nézett rá Zelma.

- Jaj, drága Csillagom, azt gondolja mindent azért kap az ember, mert megérdemli? Azt hiszi annyit számít, hogy maga miatt történnek a dolgok? Nem, Édes, mindenkinek megvan az útja, amit a sors ír, de a dolgok nem magáért történnek és nem büntetésből vagy jutalomból. Azért történnek, hogy más is meg tudjon történni.

A néni megitta a teáját, Zelma borongós lett, hiába ragyogott az fák között a nap. A néni megsimogatta a kezét, megköszönte a helyet, a beszélgetést és elsétált. Zelma nézett utána egy ideig, de már nem volt kedve írni.

- Hé, hol bujkálsz bennem remény? - gondolta. Egyre inkább azt érezte, a remény és az illúzió egymáshoz tapadtak és most az illúzió magával viszi a reményt. Összepakolt és elindult. Hazafelé kerekezve azon gondolkodott, amit a néni mondott. "A dolgok azért történnek, hogy más is meg tudjon történni". A bicajról meg erről megint eszébe jutott a pletykafészkelés.

- Soha nem tudhatod Magda, mi miért van, mi a Jóisten terve. Emlékszel, amikor a Póta gyerek úgy elesett a biciklijével a földre hullott, széttaposott, lottyadt szilván, hogy három helyen tört a lába? Mondta is mindenki, hogy na ebből se lesz már ember. Egész nap imádkoztam érte - Julis dédi még akkor is hányta magára a keresztet, amikor mesélte - s meg is lett az eredménye, mert a kórházban beleszeretett az a csinos ápolónő és most már boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Zelma belekapaszkodott a kormányba és abba a hitbe, hogy minden azért történik, hogy valami más majd meg tudjon történni. Akkor ennek az állapotnak is van értelme. Például a szerelmet még nem vitte el semmi, az megmarad neki, azt nem lehet megalázni. Eddig is megvolt, ezután is lesz. Na tessék, a remény vissza is költözött. Mindennek oka van, most ennek kell történnie, hogy majd jobb legyen. Ha a Jóisten is úgy akarja.