Május

Erősen tavasz volt már. Giccsesen szép májusi nap. A zöld levelek és rózsaszín virágszirmok között bújkáló ragyogó napfény, az orgona illata.

S a harc a teraszon. A Fiú szerint a Lány. A Lány szerint a Fiú. Aztán a kibékülés. Ahogyan már annyiszor.

- Elviszlek valahová, jót fog tenni a levegő! - mondta a Fiú s már vette is fel a cipőjét.

Megálltak ebédelni. A kedvenc étterem a régi, a túrós palacsinta is, s a kilátás a teraszról, a Duna, a fák. A Lányban oldódik a feszültség. Téma is akad, szavak egymás után. Gondolatok ütköznek és a az ebéd is jól esett.

A Lány már tudta hová mennek.

- Látnod kell azt a házat! - mosolygott a Fiú már az autóban.

A falu már nem volt túl messze. Akár lehetett volna is. A kanyargós út , az autózás így egymás mellett ülve annyira jó. Beszélgetni van miről. Ilyenkor csak ketten vannak. A Fiú, a Lány és a kimondható gondolatok.

A szombat délutánban épp csak lélegzett a falu. Az utcák a kicsi házakkal meredeken kanyarogtak a hegyoldalra. A kutyák ugattak, s egy-két embert lehetett csak látni. Nem siettek, nem volt munka, ami ne tudott volna várni szombat délután. Volt idő megállni, s megnézni az ismeretlen autót.

S a ház. Ahová jöttek. Ahol a két patak találkozik. Eddig külön kanyarogtak, itt a háznál találkoznak, összeölelkeznek, s már egyként folynak tovább. A ház pedig őrzi az ölelést.

A gondolat is megszületett. Szép ez a hely. Nyugalom van, közel van a városhoz, egy óra sem kell , hogy ide érjen az ember. Szép utcák, barátságos kis házak. Hátha van eladó is. Először két nénit kérdeztek meg, tudnak-e eladó házat.

- Eladó? Van, van hogyne. Itt van egy, nem is messze. A tulajdonosa, a néni, idős, beteg, éppen kórházban van! Jobb lesz neki már a gyerekeinél. A házat meg eladják - a néni szívesen mesélt.

Kérdezték, meg lehet-e nézni, beszélni valakivel, aki részleteket is tud a házról. A néni megmutatta a házat. Mondta, a környék nem olyan jó.

- Egy idegen család költözött be, tudják kedveseim. Azokkal mindig baj van. De kérdezzék meg a lányát! Itt lakik a faluban Ő is.

A ház jópofa volt, de inkább ötlet volt, hátha több eladó ház is van. Csak tájékozódni kellene, milyenek az árak itt, milyen lehetőségek vannak.

A beteg néni lányát is megtalálták, lassan mintha felébredt volna a falu. A polgármesteri hivatalból fénymásolatot hozott a kézséges hölgy, amelyen a falu eladó házai voltak. Egy fiatalember, akivel többször is összefutottak, figyelmeztette Őket: vigyázzanak, mert többszintű barlangrendszer van ám a falu alatt.

- Észre sem veszed barátom, s már három emeletnyit estél a kéróval együtt! - a két találkozás között elfogyasztott bortól a srác egyre közvetlenebb lett - De ha meghívod a térképészeket egy két sörre, akkor segítenek, ebben biztos lehetsz. Ha van valami, csak szóljatok, én segítek. Ok? Csak szóljatok!

Sorba járták a listán szereplő házakat. Az emberek segítőkészek. A falu polihisztorával is sikerült összefutni. Ő volt Farkas Pisti, aki a helyi ingatlanügynök, de felújtásokkal is foglalkozik. A közbiztonságról is pontos értesülései voltak.

- Ha bármi gond, felújítás, vagy el kell intézni valamit, csak keressetek engem, mert én azzal is foglalkozom! - Farkas Pisti is mutatott házakat.

A falu örült Nekik és ők örültek a falunak! Csak egy-két óra s már tele voltak a hely hangulatával, nyugalmával. A Lány arra gondolt, itt kellene maradni, s nem menni sehová. Itt eltűntek a gondok, a problémák. Talán lezuhantak a többszintes barlangrendszer mélyére, s ott maradtak betemetve.

Van még egy ház, mondták, a Férfi egyedül él most, azt hallották el akarja adni. Kinn volt, túl a falu szélén. Bekanyarodtak a ház elé, de senkit nem lehetett látni. Csak egy kis barna tacskó ugatott.

- Menjünk szerintem - mondta a Lány - amúgy is nagyon kinn van, messze a falutól. S nem is biztos, hogy eladó.

A Fiút láthatóan foglakoztatta a ház. Tettek még pár kört a faluban, aztán javasolta menjenek vissza, hátha.

A bekanyarodó autóra a tacskón kívül egy középkorú férfi is előjött.

- Már voltak itt előbb, ugye? - a férfi nem volt barátságos.

Elmondták mi járatban. A férfi arcán fáradt mosoly, nem szólt sokáig.

- Azt mondták eladó? Ki mondta? - kérdezte, s nem invitálta be őket.

Elmondták a nénit, a lányát, a listát, s megkérdezték bemehetnek-e.

- Persze! - mondta a Férfi, de a hangjában nem volt persze.

Figyelte a fiatalokat, hallgatott, néha kérdezett. Meg is kínálta őket. Almalevet ittak, a Lány nagyon szomjas volt. A beszélgetés akadozott, de lassan jöttek a mondatok.

- "Gyüttment", így hívnak. Tizenöt éve lakom itt, de úgy hívnak "Gyüttment" - a keserű mosoly folyamatosan időzött a Férfi arcán.

A házról is mesélt.

- Régen malom volt, több mint százéves már. De biztosak a falak.

A házban tényleg volt valami. Az öreg falak, a nyikorgó falépcső, a fagerendák. A Lány már élte a házat. Milyen lenne, ha...

- Ebben a házban még manók és tündérek is lehetnek - gondolta, s magában mosolygott, mi lenne, ha ezt elmondaná a Fiúnak.

Belejöttek a beszélgetésbe, a Férfi már talán élvezte is, hogy vendégei vannak. S lassan az üzletre terelődött a szó. Összegek is elhangoztak. Aztán egy másik vevőjelölt, aki többet is adna érte, s már majdnem biztos. De ha mégse, akkor majd telefonál. Megígérte. Azért jó volt még ott üldögélni. Egy macska is előkerült.

- Kvázi! Gyere ide, Kvázi! - a Férfi szólította a macskát.

- Kvázi? - kérdezte mosolyogva a Fiú. - Kvázi a macska neve?

- Persze. Kvázi. Kvázimódó.

Az autóban végre kirobbanhatott a nevetés.

- Persze. Kvázi. Kvázimódó. - mondogatták mindketten.

- Félelmetes, milyen arcok vannak! - mondta a Fiú.

- De jó, jó így találkozni, beszélgetni! - a Lány tényleg tele volt az élménnyel. - Ezeket a dolgokat le kellene írni, meg kellene festeni.

Az úton visszafelé csak erről beszélgettek. A hangulat mégis elmúlt. S aztán már csak hallgattak. Közeledtek a városhoz. Kiszámolták hány kilométer. Nem sok, csak egy óra az út. Jó lenne, ha sikerülne az a ház. S ki lehetne majd járni minden hétvégén. A gyerekeknek is szuper lenne.

- Mekkora kert tartozhat hozzá? - töprengett a Fiú - nem is néztük meg rendesen.

Csak egy óra tényleg. S mégis olyan messzinek tűnt. S valami ott is maradt. Valami, ami olyan jó volt.

Másnap este már nem voltak együtt. A Lány néha arra gondolt, vissza kellene még menni oda. Vissza a házhoz , az ölelkező patakokhoz. Meg kellene keresni, ami ott maradt.