Futómese 72. rész: Még mindig van baj a járművekkel

Most sem unatkoztunk. Egyrészt változatos futásokra emlékezhetünk a hét eddigi részét tekintve másrészt a Gonosz Banyák Bandája többféle fondorlatos módszerrel próbálták nehezíteni a Szél lányok amúgy sem egyszerű életét.

Hétfőn kezdődött ugye a bicóval. Széltündér még nagyon el volt kenődve a lopás miatt. Minden nappal egyre jobban kötődött ehhez a szegény drótszamárhoz és tessék most lenyúlták. Futni sem volt kedve, hiába mondta neki Szélboszorka, hogy az majd jót tesz. Inkább beletemetkezett ismét a könyvekbe és a varázstudományról olvasgatott. Meg volt győződve, hogy függetlenül attól ki műveli, a varázslás alapaxiómái, törvényei ugyanazok. Nincs olyan, hogy varázsló féle varázslás és tündér féle varázslás és boszorkány féle varázslás és jó vagy rossz varázslás. Van a mágikus erő és jól kell használni. Ennyi lenne itt a lényeg. Csak a gonoszok nem tartják be a szabályokat.

Szélboszorka viszont futott a hőségben, a szakadó esőben és a szélben. A meleg azért volt jó, mert izzadt és nyilvánvalóan ezzel lehet a legtöbb méreganyagot a leginkább gusztusos és legkevésbé szagos módon kijuttatni a szervezetből. A szakadó eső hűvössége kifejezetten jólesett az előző napi hőség után, ráadásul az eső igazolta a tér-idő összefüggést, miszerint ha jó idő van, sokan vannak a téren. Ha meg szar idő van, akkor kevesen. Legalábbis a turisták száma csökkent. A korzón süvöltöző Északnyugati Szél Boszorkánya meg már csak egy mosolyt tudott belőle előcsalni.

- Ez már egy szánalmas próbálkozás csak - nevettek együtt Kiskirálylánnyal - valami ütősebbet kellene kitalálnia ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozzunk vele.

­- S mi újság a biciklivel? - érdeklődött Kiskirálylány - Annyira sajnálom, szegény Széltündért.

- Sajnos, semmi - válaszolt szomorúan Boszi - a sárkányok azóta is köröznek pár órát naponta a város felett, hátha, de esélytelen. Szerintem már eladták valahol a neten és Alsófütyemajoron kerekezik vele Marika néni krumplit kapálni vagy Józsi bá a kocsmába.

Hogy mi bajuk van a járművekkel a banyáknak, azt nem tudjuk, de az időjárás után az a második terület, ahol a lányokat támadják. Elsőként a bicaj, ezt már megbeszéltük. Aztán Szélboszorka hivatali gépjárműjével folytatódott. A bal első kerék megint használhatatlan állapotra eresztett. Mindig a bal első. Vajon az univerzum akar valamit üzenni vagy e mögött is a gonoszok állnak?

S aztán Széltündér szárnyai rongálódtak meg megint. Tanulságos sztori. Szél anyuka úgy érzékelte elkelne egy kis segítség mágiatudományban a lányoknak, ezért elküldte Misztrál anyót hozzájuk egy pár napra, hogy tanulhassanak, konzultálhassanak vele varázslás ügyekben. Azzal nem is volt hiba, de az anyó kicsit tisztaságmániás és kitisztította Széltündér szárnyait, kirakta a teraszra, ahonnét a szél levitte, az eső eláztatta és a végén még egy kutya is összeugrálta. Most megint szervizbe került.

Boszi felajánlotta neki a söprűjét, de Széltündér véleménye szerint, nincs olyan emberi vagy tündéri test, ami tiszteletre méltóan tudna kinézni egy kezdetleges háztartási eszközön, a levegőben szálldosva.

- Még szerencse, hogy van két lábam, amivel eljuthatok egyik helyről a másikra - nyugtatta magát Széltündér - Fussunk, Boszi, az a nekünk való!

Mert minden jó, ha a két láb még használható!