Futómese 64. rész: Pszichés hadviselés démonok ellen

Széltündér alig várta a szerda reggelt, hogy végre újra futhasson. A terápiás ülések általában nem voltak annyira démonikusak, mint Boszi ofisza, de a hét eleje most neki is igen sűrűre sikerült. Ilyenkor csak a futás segít. A futás egyébként mindig és mindenen segít. Ha elveszítetted a kedvenc fülbevalódat, ha leégetted a lecsót, ha szar a napi horoszkópod, ha a főnököd nyolcra tesz be mítinget, ha elfogyott otthon a WC papír, ha nem nyertél a kaparós sorsjegyen, sőt még azon is, ha összetörték a szívedet. Már megint. Csak egy dolgon nem segít. A hasmenésen. Annak inkább árt. De kivétel erősíti a szabályt, ezt mindenki tudja. Futni kell hát. Széltündér is mindig úgy érzi, amikor beköti a futócipőjét, hogy mintha ezzel a darab madzaggal fűzné magát újra az élethez.

Az ég gyönyörű volt a Duna felett. Köszönhetően annak, hogy az egyébként ebben az évszakban jellemzően nyári álmot alvó Északnyugati Szél Boszorkánya felébredhetett és nagy erővel kergette a felhőlányokat és süvöltözött a korzón.

- Mi történhetett? - kérdezte Kiskirálylány Széltündért, amikor az odaért hozzá - Nyár közepén általában a Banya Tanyán hortyog.

- Fogalmam sincs - csodálkozott Széltündér is - de én ezt most nem boncolgattam,

bevallom nekem most jól esik ez a hűvös.

Kiskirálylány is egyetértett, hogy ideje volt már kifújni a büdöst a városból. Így is maradt még elég szenny és szemét, de semmi nem lehet tökéletes.

- Nemcsak szenny és szemét - sóhajtott Széltündér - Szélboszorka ofiszát ellepték a démonok. Van baja velük szegénynek. Alig tudtam lebeszélni, hogy nyíltszíni démonirtást rendezzen.

Kiskirálylány is a Démonok elleni hadviselés művészete könyvet ajánlotta és sok sikert kívánt.

Széltündér hazaérve azt látta, hogy Boszi, a sárkányok, Ríma és Vinki - aki láss csodát szintén ott ragadt a hegyalján - a démonos könyv körül ülnek és tanácskoznak.

- Baszki, Tündibündi - nézett a tesójára Szélboszorka - tudod mit írnak? Két lehetőség van. Első a nyílt színi harc. Én ezt preferálnám, de ez jelentős vérengzéssel járna. A másik lehetőség a pszichológiai hadviselés. Na, itt jössz te a képbe.

- Pszicho-maszatolós, agyturkálós, megértős, balliberális? He? Na ugye, hogy mit mondtam? - vigyorgott Széltündér.

A tanács a pszichológiai hadviselés mellett döntött. De még mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez megegyezik a varázstalan világ pszichikai hadviselésével, ami nem más, mint tudományosnak kikiáltott, de valójában aljas, fondorlatos manipulációk gyűjteménye, gyorsan el kell, hogy mondjam, hogy a tündérek által kidolgozott pszichológiai hadviselés más alapokon nyugszik.

A lényege, hogy egy hisztis, démon által megszállt ember jelenlétében nyugodtnak, megértőnek kell maradnunk. Higgadtan el kell viselni, hogy a megszállottság miatt össze-vissza, de főleg túl sokat beszélnek. Ha így teszünk, a saját szófosásukba zavarodnak bele. Az e-mail-es kapcsolattartást, amely főleg a negatív megnyilvánulásokra ad lehetőséget és így az egyik legfontosabb fegyvere a démonoknak, kitartó munkával a személyes megbeszélés felé kell terelni. A szemtől-szembeni, nyílt kommunikáció gyengíti ugyanis a démont. A démonikus légkörű mítingről, amikor annak az ideje véget ért, pontban fel kell állni és távozni kell, akkor is, ha a démonizált kolléga még mindig fossa a szót. Így nem tápláljuk tovább a démont az ottlétünkkel. Ha ezeket a módszereket kitartóan végezzük, a démonok elkezdenek sorvadozni, aztán belátják, hogy itt nincs keresnivalójuk és tovább állnak egy másik ofiszba, ahol nincsenek tündérerők.

Mert minden jó, amikor győz a pszicho.