Futómese 41. rész: A boszorkány is ember

Nincs mese, futni kell, ha ekkora erővel érkezik a tavasz - gondolta Szélboszorka vasárnap reggel - bár a keddi csúnya - pofára és burkolatkőre - esést követően még nem igazán volt formában. De már nem volt mit tenni, benne volt a mocorgás a lábában. S ha a mocorgás benne van, akkor menni kell. A helyzetet az is előidézte az időjáráson kívül, hogy megnézte pénteken az Orosz Nemzeti Balett előadásában a "Hattyúk tavát" és szombat reggel megpróbált hattyúvá lényegülni és eltáncolni a "Four Little Swan" néven ismert részt. Három másik balerina hiányában egyedül. A sárkányok nagyon élvezték az előadást, fetrengtek a nappali szőnyegén a röhögéstől. Széltündér pedig kimaxolta az aggódást egy tizenötperces sopánkodással. Mindezeket figyelmen kívül hagyva, Szélboszorka a függőleges lábmozgatást sikeresnek nyilvánította és ezzel eldőlt, hogy vasárnap futni fog. Mégpedig rövidujjúban, ez évben először. Amellett, hogy hattyú, még nyúl is volt, mert csak a Hegyre mert felszaladni meg egy kis Szabi-híd kerülésre. Ríma vele ment, ha valami baj történne, de szerencsére tökéletes, csigalassúságú, hangyafasznyi futást sikerült teljesíteni minden baj nélkül.

Ezen felbátorodva, ma reggel újra elindult, de már egy hosszabbra, meglátogatni a Kiskirálylányt, aki már rettenetesen hiányzott neki és akit utoljára bice-bócaként látott.

- Azért nagyon vigyázz magadra, Boszi. Mindig alulbecsülöd a sötét mágia erejét. Az Északnyugati Szél Boszorkánya még nem nyugodott le, ma is kavarja a levegőt rendesen - aggódott továbbra is Széltündér - vagyis fúj a köcsög szél megint, na.

- Nyugi megértem az absztrakt szintet is, Tündibündi - nevetett Szélboszorka - Szar alak ez a Banya, de most mi miatt dühöng éppen ?

- Gondolom azon, hogy nem tudta rendesen kitörni a lábad - válaszolt Széltündér.

- Amatőr - legyintett Szélboszorka - Kösse fel jobban a söprűjét, ha ki akarja akármimet is törni.

Boszi tényleg ritkán tojik be bármitől, el is indult és egy kicsivel hosszabb, de még a csigánál is lassabb futással tiszteletét tette a korzón, végre beszélgethetett a Kiskirálylánnyal és hazafelé még aranyesőt is hozott a sárkányoknak. Kasha rögtön meg is ette a fél csokrot. Nehéz ez a sárkányokkal.

Közben azért az az idő sem telt el haszontalanul, amit Szélboszorkánk otthon töltött, futás nélkül. Bár azokban a könyvekben, amin átrágta magát nem sok szó esett a hatékony és optimális hőskeresésről, de egy csomó más hasznos információ azért volt.

Például a boszorkányok történetéről. Arról már írtam, hogy ahogyan az emberek között, úgy a boszorkányok között is volt jó is és rossz is. Csak a rosszról méltatlanul több szó esik. Ennek is megvan az oka, bár megérdemlik, hogy szidalmazzák őket, a gonosz banyák bandáját azért nem akarnám megvédeni. Mert aki gonosz, az gonosz. De eleinte inkább több jó boszorkány volt. Csak az emberek elkezdtek félni tőlük mert főzeteket tudtak kotyvasztani, amitől elmúltak a szemölcsök, de nem tűntek el csak úgy, hanem azokra nőttek rá, akiket valamiért nem csipáztak a boszik. Volt jogosítványuk söprűre, mindegyikük tudott olvasni úgy, hogy nem mozgott közben a szájuk. Aztán meg a jövőbe is láttak és olyanokat mondtak, hogy lesz majd olyan, hogy az emberek az egeret az asztalon tologatják, csak úgy a maguk kedvéért futnak, pedig senki nem kergeti őket, lesz szelektív hulladékgyűjtés és stadion Felcsúton.

Na ez már kicsit sok volt az embereknek, így azt mondták, legyen inkább orvostudomány, kitalálták az operációt meg a gyógyszereket, a boszorkányokat meg elégették. A söprűket és a macskákat háziasították, a patkányokat a kísérleti laboratóriumokba vezényelték át, a békákból főétel lett az éttermi menükön, a gyíkjaikat meg egyszerűen kinyírták.

Szerencsére pár boszorkány, főleg a jók, megúszták a máglyát. Beházasodtak tündér- és embercsaládokba és óvatosan, de gyakorolták tovább a bűbájt. Külön szerencse, hogy a varázsfőzetek receptje szájhagyomány útján is fennmaradt. Például Szélboszorka esetében most nagyon jól jött, mert amikor már sem a tigristapasz, sem a diclofenac, sem a lóbalzsam nem segített, akkor a jófajta fekete nadálytőből készült boszorkánykenőcs megtette a hatását és legalább egy kevéske tizennyolc kilométert össze lehetett hozni vele.

Mert minden jó, ha van kennivaló.